Behálózva 4.rész

WonHo : Muszáj voltam kicsit lehűteni magam így kisétáltam a konyhába inni egy pohár vizet. Nem tudom, hogy történhetett meg ez az egész...és ami a legrosszabb az egészben, hogy megadtam magam...és még élveztem is. Kár letagadnom élveztem ami miatt még szánalmasabbnak érzem magam. WonHo a nagy nőcsábász, nők százainak ideálja egy fiúval csókolózik és élvezi... ez valami nevetséges vicc lehet csak, de én egy kicsit sem nevetek rajta. A bejárati ajtó csapódása szakítja félbe gondolatmenetem. Kirohanok a nappaliba majd megnézem szobámat is de nincs ott se ő se a cuccai... lelépett. Csak úgy fogta magát és egy szó nélkül itt hagyott a gondolataimban tépődni. Nem gondolkoztam sokáig futni kezdtem az ajtó felé ész szinte feltéptem azt... Ő ott ült még mindig egy szál törölközőben a lépcsőkön... odasétáltam és felhúztam őt a földről.

IM : Nem tudtam mit csinálok. Testem szinte magától mozgott, mikor egy szó nélkül kiléptem a lakásból. Miután becsukódott mögöttem az ajtó, akkor realizáltam, hogy még fel se vagyok öltözve.
- Francba. – ültem le a hideg lépcsőre. Táskámat magam mellé tettem, lábaimat felhúztam és kezeimmel szorítottam magamhoz térdeim. Nem tudtam most mihez kéne kezdenem. Vártam még valami eszembe nem jut,de nem sokáig gondolkozhattam. Valaki mellém sétált és felrántott a földről. - Hazamegyek. – húztam ki kezem kezei közül, mikor realizálódott bennem, ki áll velem szemben. WonHo : -Ne butáskodj.- mondom miközben felveszem táskáját a földről és kézen ragadva húzom őt vissza lakásomba. -Öltözz fel teljesen át vagy fagyva.-ültetem a kanapéra és kezébe nyomom táskáját.-Én főzök teát... és nem ajánlom, hogy megszökj tudom hol laksz.-kuncogok, hogy kicsit oldjam a feszültséget. A konyhába érve pár perc alatt elkészítem a teát és vissza sietek vele a már ruhában ülő fiúhoz. -Én tényleg hazamegyek.-mondja és már állna fel. -Várj!-kiáltok fel elé lépve.-Ne..ne menj el.-sütöm le szemem. -Miért ne?-húzza fel egyik szemöldökét kíváncsian. Erre nem tudok mit válaszolni... valójában én sem tudom miért nem szeretném, hogy itt hagyjon mégis megőrjít ez az érzés. Közelebb lépek hozzá és átölelem... nem tudom mit tehetnék, de tudom ha most nem teszek semmit kisétál az életemből... és bármennyire fáj ezt beismernem nem akarom, hogy megtegye. IM : Teljesen meglepett azzal, hogy visszahúzott a lakásába, majd rám parancsolt, hogy öltözzek fel, amit valljunk be, tényleg rám fért, mert valóban kezdtem már egy jégtömbhöz hasonlítani. Mikor visszajött a konyhából egy gőzölgő bögrét tett elém az asztalra, de ahelyett, hogy elvettem volna és átmelegítettem volna testem, inkább felálltam és inkább menekültem volna innen. De nem volt rá lehetőségem. Wonho megállított benne. Nem értettem, az előbb, még félrelökött, azzal az indokkal, hogy neki nem megy, most meg marasztalna?! Mivel nem válaszolt kérdésemre, hogy miért is ne távozzak, már nyúltam volna táskámért, de megint megelőzött. Közelebb lépett hozzám, majd megölelt. Kezeim automatára kapcsolva öleltek vissza, ezzel még közelebb kerültem a másik félhez. Hosszú pillanatokig álltunk így, majd kicsit eltávolodtam tőle és újra kezdeményeztem. - Maradok, ha aludhatok abban a szobában. - mutattam szobája felé. Már éppen válaszolt volna, hogy ez eddig sem lett volna akadály, mert ő szívesen átköltözik másikba, de nem hagytam szóhoz jutni.- Veled. –fejeztem be a mondatom. WonHo : Épp szóra nyitottam volna számat mikor megelőzött.-Veled.-fejezte be mondatát. Újabb sokk...de ezúttal nem mutathattam ki mennyire megijedtem ettől az egy szótól bár biztos vagyok benne, hogy látja rajtam... egy aprót bólintottam majd elindultam szobám felé, hogy megágyazzak. Sokkosan méregettem a hatalmas francia ágyat...-Végül is mi bajom lehet... az ágyam elég nagy akár több ember számára is...nincs itt semmi gond...semmi az égvilágon.-mondom magamnak halkan kínosan felnevetve...-Az égvilágon semmi.-nyugtatom magam miközben még egy ember számára megágyazom az ágy másik felében... IM : Hagytam neki időt, hogy megeméssze a dolgot, mert láttam rajta, hogy megijedt ettől a helyzettől. Csak percekkel később mentem utána. Mikor beléptem a szobába az ágy már készen volt, Wonho meg előtte állt, mozdulatlanul. - Ha attól félsz, hogy rád mászom, nem fogok. – sétáltam egyre közelebb hozzá, majd mikor odaértem bedőltem az ágyba. WonHo : Már kész vagyok az ágyazással de szerencsére ChangKyun még nem jött utánam így volt egy kis időm még gondolkozni... - Ha attól félsz, hogy rád mászom, nem fogok.-mondta majd befeküdt az ágyba. -Félni? Ugyan... ki fél?....én? dehogy..-nevetek fel kínosan ezzel kicsit sem alátámasztva a mondandómat. IM : - Pont úgy remegsz, mint a nyárfalevél. Dadogsz, mint egy szűz kislány, mikor hozzászól a szőke hercege. Igen, valóban úgy festesz, mint aki nem fél. – próbáltam kihalászni a takarót magam alól, majd mikor ez meg volt, kibújtam pólómból a földre dobtam, majd levettem nadrágomat is és egy boxerben bújtam a paplan alá. – Wonho. – szólítottam meg a szoborként álló fiút. – Idejössz még ma, vagy magamra rángassalak? WonHo : Most komolyan úgy kezel mint valami kezdő taknyost? És ez... kidobálja a ruháit a paplan alól egyenesen a földre... Halál komolyan egy szál boxerben készül aludni? Tuti, hogy korai halálomat akarja a kölyök mert én ezt már nem húzom sokáig idegekkel... -Idejössz még ma, vagy magamra rángassalak?-kérdezi mire az ütő is megáll bennem. -Magadra?-szinte köpni nyelni nem tudok...inkább csak befekszem az ágyba magamra húzom a paplant és a lehető legtávolabb helyezkedem el tőle az ágyban... IM : Miután befekszik, hozzá kell tennem teljesen felöltözve, a legtávolabb húzódik tőlem. - Te komolyan ruhában szoktál aludni? – fordultam felé és vártam, hogy válaszoljon. - Miért, baj? - Nem, csak furcsa. – próbáltam közelebb mászni hozzá. – Wonho.- szólítottam meg, ezzel kényszerítve arra, hogy felém forduljon, de ő nem reagált semmit. – Most ezt fogod játszani? – kérdeztem meg tőle, hátha erre már kapok választ. - Megtennéd, hogy…- fordult meg, de nem számított arra, hogy arca csak pár centire lesz enyémtől. - Mit? – leheltem szinte ajkaira. WonHo : -Mit?-kérdezte meg és megint olyan közel volt, hogy elfelejtettem mit is akartam mondani... -Azt...azt akartam...hogy...-kezdtem bele de semmi nem jutott hirtelen eszembe. Talán még azt is sikerült elfelejtenem, hogy milyen évet írunk. Kattogott az agyam és közben eszembe is jutott, hogy arra akartam kérni öltözzön inkább ő is fel, hisz rettenetesen kínos, hogy egy szál boxerben fekszik mellettem, de végül nem mondtam ki hangosan. -Joéjt.-mondtam hirtelen és azzal a lendülettel hátat is fordítottam remélve, hogy ennyiben hagyja a dolgot. IM : -Jóéjt. - rendezett le ennyivel. Mivel mondtam, hogy nem fogok semmit csinálni, így inkább távolabb húzódtam és próbáltam elaludni. Lehunytam a szemem, de bármennyire is fáradt voltam nem sikerült elaludnom. Kimásztam az ágy szélére, lehajoltam a pólómért, felvettem, majd csendben elhagytam a szobát. Reménykedtem benne, hogy a mellettem egyenletesen szuszogó fiú nem veszi észre, hogy eltűntem, vagy ha igen nem foglalkozik vele. WonHo : Éreztem ahogy kimászott az ágyból és kisétált a szobából. Vártam pár percet míg utána mentem. Nem kellett sokat keresgélnem mire megtaláltam hisz tárva nyitva volt az erkély ajtó ahonnan áramlott be a hűvös levegő. Felkaptam egy kanapén heverő pulcsimat és kisétáltam. ChangKyun egy szál pólóban és boxerben ácsorgott kint. -Megfázol.-léptem mögé és hátára terítettem pulóveremet.-Miért nem alszol?

IM : - Megfázol. – lépett mögém és rám terített egy pulóvert. Nem húzódott, kezeit rajtam hagyta és úgy tette a fel kérdést. Nem akartam bunkó lenni, így szembe fordultam vele:

- Nem tudok. – fogtam meg egyik kezét és közelebb húztam magamhoz. – Egyfolytában kattog az agyam. - Min gondolkozol? – ennél hülyébb kérdést a mai nap után fel se tehetett volna. - Hogy mit miért csinálok. Hogy miért nem tudok csak úgy elmenni, hogy miért vágyom arra, hogy a közelemben legyél. Ha ott vagy mellettem, miért akarlak megölelni, miért akarom, hogy ajkaid enyémekkel játszanak… - mondtam ki hangosan, amiket eddig csak magamnak tettem fel. WonHo : Kitörése teljesen meglepett. Nem gondoltam, hogy ennyire nyíltan vállalni fogja, hogy elbűvöltem...mert lényegében így történt... de ami a legrosszabb az egészben, hogy ez fordítva is így történt. Minden kérdés amit feltett az én fejemben is lejátszódott. De ez nem ilyen egyszerű... én nem tehetem meg, hogy nyíltan vállalom, hogy egy fiú bűvkörébe estem. A karrierem és az egész életem forog kockán... mégis képtelen vagyok ellenállni neki. -Én sem tudom.-suttogom és még közelebb lépek, hogy ezúttal én csókolhassam meg őt... IM : Teljesen meglepett kezdeményezése, és egy pillanatig lefagyva álltam előtte. Mikor észbe kaptam rögtön viszonoztam puha ajkai játékát. Kezeimmel húztam még közelebb magamhoz. Végigsimítottam hátán. Nyelvemmel végignyaltam puha ajkain, mire halk nyögést hallatott és ajkai szétnyíltak ezzel utat engedve nyelvemnek. Ujjaimmal hajába túrva mélyítettem el csókunkat. A rám terített pamut anyag egy pillanat alatt a földön végezte. a hideg szellő miatt testem megborzongott, így tolni kezdtem befele az előttem állót, ügyelve arra, hogy egy pillanatra se szakadjak el puha párnáitól. WonHo : Ahogy közelebb húzott és elmélyítette csókunkat egy apróbbat nyögtem. Leesett róla pulóverem és éreztem, ahogy megborzong. Lassan tolni kezdett a nappali felé, ahol az egyik falnak toltam és átvettem az irányítást csókunk felett. Már nem is tagadtam mennyire élvezem, hisz felesleges lett volna...teljesen elvette az eszem. Percekig álltunk így egymás ajkaira tapadva, míg a levegő hiány miatt szét nem váltunk.. IM : Miután visszatáncoltunk a lakásba átvette az irányítást. Habár nem szerettem, hogy ha mások irányítanak, mindig én voltam az, akinek ez a szerep jutott, most mégis hagytam magam. Vadul faltuk egymás ajkait és csak levegőhiány miatt váltunk el egymástól. Zihálva vettem a levegőt, mégse akartam, hogy ennek vége szakadjon. Újra ajkaira hajoltam és tolni kezdtem az ágy felé. Útközben fordított helyzetünkön és pillanatokon belül lábam nekiütközött az ágytartónak. Ajkai közé nyögtem a hirtelen ütés miatt, majd magamra rántva dőltem be a puha párnák közé… WonHo : Ahogy elengedtem ő újból ajkaimra tapadt és elkezdett szobámba az ágy felé tolni. Időközben fordítottam helyzetünkön és ahogy elértünk ágyamhoz ő a puha párnák közé rántott magával. Időm sem volt végig gondolni mi történik mert újból számra tapadt és én készségesen viszonoztam csókját. Percekig faltuk egymást mikor benyúlt pólóm alá végig simított hátamon és elkezdte felhúzni a rajtam lévő anyagot... ez volt a pillanat mikor észhez tértem, elváltam ajkaitól és lefogtam vetkőztető kezét majd jelentőségteljesen és mostmár teljesen kitisztult elmével néztem szemébe. IM : Megadóan sóhajtottam egyet, jelezvén, hogy értettem a célzást. Annak ellenére, hogy tudtam itt ma este nem lesz szex, nem távolodtam el tőle. Féltem, hogy ha most elengedem reggelre felszívódik. Féltem, hogy ez az egész nem valóság, csak a képzeletem játszik velem. Szükségem volt arra, hogy érintsem, hogy tudjam, hogy ez nem csak egy álom. - Aludjunk. – szólaltam meg végül és oldalra fordulva öleltem magamhoz. - ChangKyun, nem engednél? - Nem. – válaszoltam mindenféle magyarázat nélkül. WonHo : Beletörődően sóhajtottam fel, hogy ma bizony egy fiúval az oldalamba csimpaszkodva fogok aludni... Valójában még sohasem aludtam senkivel így furcsa lesz, hisz eddig egyik lánynak sem engedtem, hogy itt aludjon miután ágyba vittem...Erre itt ez a kölyök aki teljesen elvette az eszem két nap alatt, kiforgatott önmagamból és még azt az énem is elő hozta amit a szüleimen kívül senki nem ismer... Most pedig itt fekszik mellettem és engem átölelve próbál elaludni... Bár nem viszonzom ölelését azért végig simítok egyszer vállán.-Jóéjt.-suttogom. IM : - Jóéjt. – hallottam, miután végigsimított vállamon, de már nem voltam képes válaszolni. Közelsége, annyira megnyugtatott, hogy már félálomba voltam és csak egy hümmögésre tellett. Reggel hirtelen pattantak fel szemeim, majd azon nyomban vissza is csukódtak a hirtelen fény miatt. Kezeimmel magam mellett kutakodtam, de az ágy már hideg volt. Ijedten ültem fel. Egyedül voltam a szobában. Rögtön kimásztam a puha paplan alól és szinte rohantam lefele. A lépcsőn futottam, mikor lábaim összeakadtam és gurultam egy pár lépcsőfokot. - Áhhh.- üvöltöttem fel, mikor földet értem. - Jól…van? – jött oda hozzám egy kedves nő. - Igen. – próbáltam felülni, de nagyon fájt. - Ne hívjak orvost? - Nem kell, köszönöm. – erőltettem egy mosolyt magamra. – Kérem ne mondja el mi történt. – nem akartam, hogy megtudja. A bejárónő szavát adta, hogy ezt köztük maradt, majd felsegítette engem a földről és visszakísért a szobába, ahol egyből visszafeküdtem az ágyba.
WonHo : Reggel megint telefonomra ébredtem amit nagyon gyorsan fel is vettem, hogy ne ébresszem fel a még mindig belém kapaszkodó fiút. -WonHo megint késel!-kiabált rám managerem. -Bocsi, mindjárt ott vagyok.-nyomtam ki választ nem is várva. Óvatosan lefejtettem magamról az ölelő karokat és kisunnyogtam szobámból. Bementem gardróbomba és az első kezem ügyébe akadó szettet magamra kaptam...hisz úgyis nemsokára átöltöztetnek... A bejárónő már javában szorgoskodott mikor a konyhába értem és már kávémat is elkészítette. -A fiúra kérem figyeljen oda.-mondom miközben belekortyolok italomba ő pedig tudomásul véve illedelmesen meghajol. Negyed órával később már a mai fotózás helyszínén szálltam ki autómból. IM : Pár perc elteltével a bejárónő egy teli tálcával a kezében tért vissza. - Köszönöm. – mosolyogtam rá és próbáltam felülni, de annyira fájt minden egyes mozdulat, hogy inkább nem erőltettem a dolgot. – Most nem vagyok még éhes, de majd később megeszem. – kerestem kibúvót, hogy miért nem nyúlok az ételért. A nő nem válaszolt semmit,csak letette az éjjeli szekrényre a tálcát és magamra hagyott. WonHo : Legalább harminc különböző cuccba öltöztetnek át a mai nap és a sminkemet is folyamatosan leszedték és újra fel... az arcom már égett és hulla fáradt is voltam... életem egyik leghosszabb fotózását élem át és még a szemem is fáj a reflektorfénytől és a vakutól... nem tudom igazából mikor lettem ennyire hisztis hisz évek óta ezt csinálom de lehet csak a kialvatlanság teszi. -Mára végeztünk.-szól oda managerem este tíz környékén...-Menj haza, egyél és aludj hosszú nap volt.-teszi vállamra kezét. -Holnap nem zaklatlak kapsz egy szabadnapot.-vereget hátba és elköszön. Rettenetesen örülök a holnapi szabadnapnak így kicsit jobb kedvel de még mindig hullaként vetem magam autómba. IM : Egész nap nem csináltam semmit. Nem igazán voltam éhes, de nem akartam bunkó lenni, így megpróbáltam valahogy felülni és enni, de nem igazán jött össze,ezért hanyagoltam a dolgot és aludni próbáltam. Ami szintén kudarcba fulladt, mivel ha sikerült is elaludnom, pár perc vagy akár egy-két óra múlva a saját nyöszörgésemre keltem. - Biztos ne hívjak orvost? – jött be a bejárónő estefelé. - Biztos. – mosolyodtam el halványan, majd lehunytam szemeimet és vártam. Sötét volt már mikor újra magamhoz tértem. Összeszedve minden erőmet másztam ki a fürdőig, hogy könnyítsek magamon. Amint végeztem egyből indultam volna vissza a szobába, hogy még azelőtt a párnák között tudhassam magam, mielőtt Wonho hazaér. WonHo : El sem hiszem, hogy végre beértem a lakásba. Nem is tudom mikor örültem utoljára ennyire a hazaérkezésemnek. Mielőtt bármit csinálhattam volna elmentem fürdeni, hogy kicsit felfrissüljek. A zuhanyból kilépve egy szál törülközővel derekamon indultam meg szobám felé de útközben összefutottam a bejárónővel. -Köszönöm, hogy ilyen későig maradt.-hajolok meg hálásan.-Minden rendben volt?-kérdezem. -Azt hiszem igen.-vakargatja meg tarkóját. -Azt hiszi?-vonom fel egyik szemöldököm.-Mi történt? -Ígéretet tettem, hogy nem mondom el.-habozik. -Nekem pedig arra, hogy mindenről értesít...szóval ki vele.-mondom mostmár kissé türelmetlenül. -Hát...-kezd bele.-Reggel történt egy kisebb baleset... és bár azt mondja jól van nem igazán mozog és ha meg is teszi nyöszörög.-hajtja le fejét nekem pedig nem kell több megindulok szobám felé. Ő már az ágyban fekszik és próbál úgy tenni mint aki alszik... -Nem csapsz be... ki vele.. mi történt? IM : A plafont bámulva vártam, hogy Wonho hazaérjen. Már hosszú percek óta figyeltem bambultan, mikro beszélgetés zaja csapta meg fülem. Nem értettem pontosan miről van szó, de sejtettem,hogy rólam. Mikor meghallottam az ajtó nyitódásának hangját, becsuktam a szemem és alvást szimuláltam. - Nem csapsz be…ki vele… mi történt? – úgy tűnik alakításomba volt némi hiba. - Szia.- köszöntem inkább, miután kinyitottam a szemem. - Szóval? - Nem történt semmi, nem tudom miről beszélsz. - Tényleg. Akkor miért nem nyúltál a reggelihez, ami úgy 15 centire van az ágytól? - Mert nem voltam éhes. - Rosszul hazudsz. - Le esetem a lépcsőről. – adtam meg magam. WonHo : -Szóval a lépcső.... Nem gondoltam, hogy gyerekbiztossá kéne felszerelnem a házat amíg itt vagy.-kuncogok. -Hol ütötted meg?-kérdezem kicsit komolyabban. -A hátam...-makogja.. Odasétálok hozzá, felültetem majd felhúzom pólóját ami alatt valóban meglapul egy lila folt. -Várj itt egy kicsit. -megyek ki a szobából, hogy egy adag rongyba tekert jéggel térhessek vissza. Leülök mellé az ágyba és az érintett területre teszem. IM : Segített felülni, de legszívesebben ordítottam volna. Nagyon fájt a hátam és miután megnézte biztos lettem benne, hogy szépen be is lilult. - Várj itt egy kicsit. – ment ki a szobából. - Mintha bárhova is elszaladnék ilyen állapotban – mondtam az üres szobának. Pár perc múlva tért vissza. Leült mellém az ágyra, és ha most nem lennék nyomorék tuti rámásztam volna. Az a felsőtest, azok a kockák érintésért kiáltottak. – Héé ez hideg. – eszméltem fel, mikor hátamra tette a rongyot. WonHo : Elmosolyodom reakcióján... szinte le se veszi szemét felsőtestemről amíg rá nem nyomom a jeget. -Még jobb mint vártam.-mosolyodik el pimaszul célozva ezzel kockáimra. -Ugyan... a külsőmből élek mégis mire számítottál?-kacagok fel és újból rányomom a jeget hátára mire felszisszen. -Nagyon hideg szedd le.-nyafog kisfiúsan. -Ne hisztizz. Bekenem és vissza feküdhetsz.-borzolok hajába. IM : Ahogy kezei hátamhoz érték kettős érzés öntött el, Egyrészt a fájdalom okozta kellemetlenség, másrészt puha ujjainak finom érintése elindított bennem valamit, de túl gyorsan végzett ahhoz, hogy a pici szikra lángra lobbanjon. - Kész vagy. – vette el kezét hátamról. - Ugye tudod…- próbáltam óvatosan visszafeküdni az ágyba. - … hogyha nem lennék nyomorék már rég letepertelek volna? WonHo : Kijelentésével újabb sokkot okoz és hirtelen köpni nyelni nem tudok, de hamar visszarendezem vonásaimat. -Ha nem lennél nyomorék már rég ruhában lennék és aludnék.-öltöttem rá nyelvet. Kimentem a szobám melletti fürdőbe lemosni kezemről a krémet és gardróbomat vettem célba ahol felkaptam egy boxert és egy pólót majd ágyamat vettem célba. -Hulla vagyok...-sóhajtottam fel és bemásztam az ágyba.-De holnap szabadnapom van.-intézem szavaim a mellettem fekvőhöz. IM : Hát remek, kínozz még jobban, kérlek szépen. Nem elég, hogy fél óráig itt flangál előttem egy szál törölközőben, utána beállít egy póló-boxer kettősben és bevágódik mellém az ágyba. - De jó. – valahogy nem tudok most ennek örülni. Talán ha nem lennék nyomorék, akkor a világ egyik legboldogabb embere lennék e hír hallatán, de így nem igazán dob fel. - Valami baj van? - Semmi. - fordítottam neki hátat, már amennyire tudtam. WonHo : -Héé most mi a baj?-mászok közelebb a hátat fordító fiúhoz. - Mondtam már, hogy semmi.-nyafog amivel még inkább alátámasztja, hogy valami baja van. -Persze azért fordítasz így hátat nekem azok után, hogy tegnap éjjel meg elengedni se voltál hajlandó.. -Az tegnap volt.-durcázik tovább. Nem látok más választást... Teljesen bemászom mögé ügyelve, hogy fájós részét ne nyomjam meg és állánál fogva kicsit magam felé fordítom óvatosan. -Szóval... mi a baj?-kérdezem ismét. IM : - Sem…mi. – lepődök meg közelségén, majd pillanatok múlva már hajolnék ajkaira, de nem enged. Nem szólal meg csak néz, ezzel kényszerít a válaszadásra. – Egy nyomorék vagyok. Mit fogok tudni holnap egész nap csinálni? Feküdni. –akadtam ki. – Szerinted élvezetes naphosszat az ágyban tölteni?

WonHo : -Hülye gyerek hát ez a baj?-mosolygok rá kedvesen és hátrébb húzódok tőle. -Majd kitalálunk valamit amihez nem kell kikelni az ágyból.-mosolygok de egy pillanat alatt lefagy arcomrol mikor észbe kapok milyen félreérthető dolgot is mondtam... szemei felcsillantak és látom rajta, hogy bizony félre értett.-Úgy értem... keresünk filmet vagy valami...-nézek oldalra zavartan... IM : Mikor elkezdi mondani, hogy kitalálunk valamit, amit ágyban lehet csinálni…hát nem tudom ő mire gondolt először, de biztos nem arra, ami nekem egyből eszembe jutott. Mikor észrevette felcsillanó szemeimet, rögtön korrigálta is kijelentését. Megmosolyogtat zavara. - A filmek unalmasak. – nyúlok arca után és magam felé fordítom. WonHo : -A filmek unalmasak.-mondja és elkapja arcom majd maga felé fordít. Tudom miben mesterkedik, de nincs olyan szerencséje. Hagy szórakozzak vele egy kicsit. -Mit szeretnél?-vonom fel szemöldököm egy féloldalas mosoly kíséretében ő pedig egyből hajolna közelebb, hogy megcsókoljon de én hátrébb húzódom és felállok az ágyról ő pedig csak döbbenten pislog utánam. -Ahh olyan meleg van.-sóhajtom és leveszem pólóm majd visszasétálok az ágyhoz és befekszem magamra húzva takaróm. Látva durcás arcát még egyszer közelebb hajolok egyre jobban közelítek szájához majd az utolsó pár centinél felhúzódom és homlokára nyomok egy puszit.-Jójéjt.-vigyorodom el és visszafekszem térfelemre.

IM : - Seggfej. – morogtam fogaim között, mikor kedvesen befeküdt mellém majdnem pucéran és elköszöntem tőle. Reméltem, hogy nem hagyja meg, de halk kuncogása jeleztette velem, hogy igen is nagyon jól szórakozik rajtam. Hát ha így , akkor én se feküdhetek tétlenül. Megfogtam takaróját és lassan elkezdtem húzni, majd egy gyors mozdulattal lerántottam és a földre dobtam. Ő felém fordult és kíváncsian nézte mit tervezek, de amíg megfigyelés alatt voltam, csak mozdulatlan feküdtem. Miután lehunyta szemeit megmozdultam. Közelebb másztam hozzá, majd vállához simulva feküdtem le újra. Ő megborzongott ahogy bőreink egymásnak érintkeztek,de szemeit csukva tartotta. - Remélem nem tervezel semmit. - Mit csinálhatnék, hisz nyomorék vagyok? – adtam az ártatlant, majd egy perc elteltével újra akcióba lendültem. WonHo : Seggfej.-hallom halk morgását amire muszáj kuncognom. Édes ez a fiú úgy ahogy van...A következő pillanatban pedig eltűnt a takaróm és a földön kötött ki... Felé fordultam és kíváncsian néztem mire készül de ő csak ártatlanul feküdt így inkább becsuktam szemem, hogy megtudjam mit tervez. Nem tétlenkedett sokat közelebb mászott és hozzám simult. Teljesen beleborzongtam hisz mindketten egy szál boxerben voltunk és bőrünk így összeért. -Remélem nem tervezel semmit.-mondom mosolyogva ahogy kinyitom a szemem. -Mit csinálnék, hisz nyomorék vagyok?-mondta ártatlanul de egy perc sem telt el, hogy újra cselekedni kezdett. Teljesen átkarolt és magához húzott majd amire a legkevésbé számítottam... apró puszikat hintett vállamra és nyakamra amivel kicsalt belőlem egy apró sóhajt.

IM : Mikor meghallottam sóhaját felbátorodtam. Megkerestem puha párnáit, végignyaltam alsó ajkán, majd lágyan megcsókoltam. Nem mélyítettem el. Visszatértem nyakához és azt kezdtem el ostromolni, újabb sóhajokat várva. Fogammal óvatosan karcoltam a bőrt, néha egy-két puszit ráhintve. Nem sokáig időztem itt, rögtön haladtam lejjebb. Végignyaltam kulcscsontján, majd óvatosan beleharaptam ezzel egy halk morgást kicsalva belőle. Megmosolyogtatott reakciója. - Ne merj nevetni. - Mert különben mi lesz? – hajoltam közel arcához választ várva. WonHo : Teljesen elvette minden józan eszemet azzal amit csinál. Szinte csak sóhajtozni és morogni vagyok képes... Még mosolyogni is van képe reakciómon. - Ne merj nevetni.-mondom neki halál komolyan. -Mert különben mi lesz? - hajol közel arcomhoz egy pimasz mosollyal válaszomat várva. -Nem akarod tudni.-harapom be alsó ajkam és kihasználva, hogy lekötötte a látvány elkapom nyakát és fordítok helyzetünkön. Ráülök csípőjére és feje felett összefogom kezeit.
-Még mindig tudni akarod mi lesz?-kérdezem egy kihívó mosollyal. IM : Bólintottam egyet. Nagyon is jól tudtam ezután mi lesz, mintha nem lettem volna már ilyen helyzetben. Tényleg azt hiszi, hogy csak neki voltak jó éjszakái? Hát a pofám leszakad. - Kíváncsian várom mi lesz. – mosolyogtam rá megint, majd kicsit megemeltem kezeimet jelezve, hogy baromira nem kényelmes jelenlegi helyzetem. Vette a lapot és ajkaimra hajolt, viszont kezeimet továbbra is fogva tartotta. Végignyalt alsó párnámon, közben feljebb csúszott egy picit, minek hatására belenyögtem csókunkba. Wonho kihasznált az alkalmat és nyelvével átfurakodva számba mélyítette el ajkai játékát. WonHo : Jelenleg nem érdekel mit csinálok.. Lehet holnap megbánom amit teszek és valószínűleg ha kiderül nekem annyi....de könyörgöm...híres vagyok, gazdag és helyes...azt teszek amihez épp kedvem van és ha kedvem éppen úgy hozza igenis jól érezhetem magam egy fiúval. Viszont fogalmam sincs két férfi között hogyan is működik ez... vagyis hát persze egyértelműek bizonyos részek... de a többi egy hatalmas kérdőjel fejemben. Végül is miben lehet sokkal másabb mint egy lánnyal? Megpróbálom nem kimutatni mennyire nem tudom mit is teszek valójában és magabiztosnak mutatom magam. Ahogy elválok ajkaitól lentebb csúszok és nyakát veszem kezelésbe majd kulcscsontját így haladok egyre lentebb. Mikor elérem hasa alját megteszem ugyanezt az utat visszafelé és újból ajkára tapadok. IM : Élveztem puha ajkainak mámorító útját, nyelvének óvatos játékát, aminek hatására ajkaim közül egyre több, egyre szenvedélyesebb sóhajok hallatszanak. Miután bebarangolta egész felsőtestem újra ajkaim után kapott. Izmaink szenvedélyes táncot jártak egymással. Az idő mintha megszűnt volna számomra. Egy pillanatra semmit nem érzékeltem a külvilágból, majd Wonho lágy, kicsit félénk érintése visszahozott. Pillanatnyi habozását kihasználva magam alá gyűrtem. Puha csókot leheltem szétnyitott ajkai, majd nyakára, kulcscsontjára és végül izmos felsőtestét kezdtem kényeztetni. Fogaimmal végigkarcoltam mellbimbóját, majd óvatosan megharaptam ezzel egy sóhajt kicsalva ajkai közül. Felbátorodtam hangja hallatán és áttértem másik oldalára. Megismételtem előbbi tevékenységem, majd végignyaltam kockáin. Nem akartam elsietni a dolgot, így lassan felkúsztam hozzá és újabb szenvedélyes csókba invitáltam miközben ujjaimmal nadrágja korcánál játszadoztam. Wonho : Ahogy végig húzta kezét alhasamon egy nagyobb nyögést engedtem meg magamnak. Élveztem minden apró érintését és csókját és valamilyen szinten örültem is, hogy most ő irányít. Apróbbakat harapott és szívott bőrömön és mikor kulcscsontomnál kezdte szívni eltoltam magamtól mire ő kábultan kérdő tekintettel nézett rám. -Nyoma marad.-mondtam neki úgy, hogy vegye a lapot azt nem kéne. Apró kizökkenését kihasználva újból fordítottam helyzetünkön, hogy most én hagyjak apró lila foltokat nyakán és kulcscsontján. Persze nem úsztam meg a szúrós tekintetet amiért én ezt nem engedtem neki az előbb és erre felkuncogtam. -Neked nem baj ha látszik.-mosolygok rá és újból ajkaira tapadok. IM : - Végül is. – sóhajtottam egyet ajkai kicsit durva játéka miatt. – Maximum elkönyvelnek kurvának. – nem szeretettem ha nyomot hagynak rajtam. Eddig senkinek nem engedtem meg. Wonho más lenne? Ő nem olyan, mint a többi férfi? Különleges a számomra? Magam sem tudom, de valami oknál fogva nem állítottam le, csak egy szúrós pillantással jeleztem nem vagyok oda a dologért, hangom viszont nem így gondolta. Ahányszor a puha ajkak bőrömhöz értek, úgy szakadtak fel belőlem a sóhajok. Megfogtam a felettem lévő kezét és boxerem korcához vezettem, jelezvén már elég volt a melléktevékenységekből. Wonho : Ahogy boxeréhez vezeti kezemet egyből tudom mit szeretne. Hát jó... most dől el minden, hisz eddig szép és jó de, hogy hogyan is viszonyulok a továbbiakhoz...azt még én sem tudom. Mennyire lenne férfias felpattanni és elmenekülni? bár... a férfiasságomnak akkor búcsút inthettem mikor az első alkalommal nem húztam be neki egyet mikor megcsókolt. Most meg...lényegében én kezdtem az egészet....hát akkor legyek én az aki cselekszik is. Lassan végig húzom boxeren keresztül kezemet férfiasságán ezzel egy sóhajt kiváltva belőle...ahh szóval ez tetszik...Kicsit felbátorodva ismétlem meg a mozdulatot párszor majd beakasztom két ujjamat a textilbe és elkezdem lehúzni róla. IM : Azt hittem már sose érünk el ide. Ujjait beakasztotta a pamut anyagába és lassan húzta le rólam a már igen feleslegessé vált alsóneműt. Egy pillanatra elbizonytalanodva nézett végig rajtam. Habozott, hogy mit kellene tennie ezért fordítottam helyzetünkön és újra kezembe vettem az irányítást. Lassan végigsimítottam felsőtestén. Boxeréhez érve nem álltam meg, a pamuton keresztül kezdtem ingerelni, már kemény férfiasságát, majd egy laza mozdulattal lehúztam róla. Végignéztem meztelen valóján és egy pillanatra elfogott a pánik. Még soha nem volt dolgom ekkorával. Nyeltem egyet, de nem tétováztam sokáig kezeimmel azonnal kezelésbe vettem már álló tagját, majd közelebb hajoltam és lassan végignyaltam egész hosszán. WonHo : Ahogy lassan végig nyalt merevedésemen majd szájába fogadott hatalmasat nyögök. Legalább egy hete nem voltam együtt senkivel ami az utóbbi időben rekordidőnek számít és ezt most érzem is hisz extra érzékeny vagyok. De amit ez a fiú a szájával művel... -A...azt a rohadt.-nyögtem ki mikor teljes hosszomat befogadta. Nem kellett sok, hogy érezzem lassan a végét így eltoltam ő pedig egyből kapcsolt és abba hagyta játékát. Felmászott hozzám újból és megcsókolt. Még én is meglepődtem saját magamon mikor viszonoztam hisz eddig soha egy lánynak sem engedtem, hogy megcsókoljon utána neki viszont készségesen viszonoztam. IM : Miután jelzett, hogy már nincs sok hátra, egyből ajkai után kutattam. Felmásztam és szájára tapadtam. Szenvedélyes csókoltam, majd egy idő után zihálva váltam el tőle. - Vanh síkosítódh? – kérdeztem. Nem válaszolt, csal apró csókot lehelt ajkaimra, miközben kezével a fiók felé mutatott. Lemásztam róla, kihúztam és döbbenten pislogtam magam elé. Hát ez hűű. – Öhmm. – vettem ki egy szőrös bilincset. – A lányok erre buknak? – kérdeztem meg már szinte nevetve, de mielőtt bármi ötletet adhattam volna az ágyon fekvőnek, csak fogtam egy tubus síkosítót és visszamásztam. WonHo : Ahogy vissza mászott hozzám hátára fordítottam és miután nyomtam egy kis síkosítót ujjaimra nyakát kezdtem csókolgatni ahogy első ujjam belevezettem majd követte azt még egy és még egy. Mikor teljesen felkészültnek éreztem megtámaszkodtam feje mellett és férfiasságom bejáratához vezettem. -Biztos, hogy akarod?-nézett rám. -Nem.-válaszoltam és teljes hosszommal elmerültem benne. IM : Hát ez kedves. Nem biztos benne, de azért nem is kegyelmez. Magamba fojtottam feltörekvő sikolyom a hirtelen ért fájdalom miatt. Tudtam, hogy most ez a rész jön, de nem gondoltam volna, hogy ilyen durva lesz. - Várjh.- állítottam meg mielőtt elkezdhetett volna mozogni. Időre volt szükségem, hogy megszoktam teljes méretét. Csípőmet lassan megmozdítva jeleztem, hogy megszoktam valamennyire. WonHo : Ahogy arca eltorzult a fájdalomtól megijedtem.
-Bocsánat.-csókolom meg finoman és végig simítok arcán. Egy aprót mozdít csípőjén de látom rajta, hogy még mindig nagyon fáj neki ezért kijjebb húzódom és csak óvatosan kezdek el mozogni. Fokozatosan enyhülnek vonásai és a fájdalmat láthatóan az élvezet váltja le. Nem telik sok időbe megtalálni azt a pontot amivel egy nagyobb sikolyt váltok ki belőle. Egyik kezével hátamba mart míg másik kezével a lepedőt markolta meg maga mellett. -Igen ott.-nyögte fel én pedig újból próbáltam a jó szögben mozogni. IM : - Igenh…otth.- szinte már vonaglottam alatta, ahogy folyamatos próbálkozásival mindig eltalálta azt a pontot, amitől csillagokat láttam. Éreztem, hogy nincs már sok, így magamhoz rántottam egy csókra. Eközben teljesen kihúzódott belőlem. Azt hittem, hogy itt akar hagyni, de tévedtem. Lágyan ajkaim után kapott, majd egy erős lökéssel teljesen tövig hatolt belém. Ezt eljátszotta még egy párszor, teljesen az önkívület szélére taszítva ezzel. WonHo : Éreztem, hogy már egyikőnknek sincs sok hátra így végletekig gyorsítottam a tempót közben pedig ChangKyun nyakát díszítettem minél több harapással aminek tuti, hogy nyoma marad. Éreztem, hogy egyre többször rándul össze így már nem kellett sokat löknöm, hogy kettőnk közé élvezzen. Ahogy összeszűkült körülöttem már én sem bírtam tovább... Nem tudtam mennyire lesz mérges ha benne megyek el de ebben a helyzetben nem is érdekelt így egy hörgés kíséretében belé élveztem. IM : Még soha senkinek nem engedtem meg, hogy belém élvezzen. Pedig hányszor megpróbálták már… sőt óvszer nélkül se feküdtem le még soha senkivel. Neki vajon miért engedtem? Magam sem tudom, de kicsit sem izgatott ez az egész jelen pillanatban. Megvártam még Wonho kihúzódik belőlem, majd nagy meglepetésemre mellém dőlt és nem hagyott faképnél. Azt hittem ezek után minimum a lakás másik végében alszik, de nem, itt fekszik mellettem és engem néz. Borzasztóan zavarba ejtő ez a helyzet. - Elmegyek letusolok. – pattantam fel az ágyról,de a fenekembe nyilaló fájdalom miatt visszazuhantam. Nem beszélve a hátamról, ami most újfent lüktetni kezdett. WonHo : Aranyos...roppant aranyos ahogy zavarban jön attól, hogy nézem. Szaladna is ki, hogy lezuhanyozzon de a rátörő fájdalomtól visszazuhan az ágyba. Előveszek a fiókból egy csomag nedves törlőt és kezébe nyomom majd megvárom míg letisztogatja magát és vissza dől az ágyba. Melléfekszem és odahúzom magamhoz. Apró puszit adok homlokára..-Ne haragudj, hogy fájdalmat okoztam.-mondom szemébe nézve mire ő csak megrázza kicsit fejét válaszképp és már félig alszik is. -Jóéjszakát.-suttogom és közelebb húzom magamhoz...