Behálózva 2.rész

WonHo : Reggel miután managerem felébresztett miszerint kurvára elkéstem a fotózásról rohantam le autómhoz. Pár perces kocsikázás után a színhelyre értem és mikor táskámat kaptam volna ki az ülésről egy idegen tárgyat találtam. Egy pénztárca... nincs benne semmi egy kevés aprón kívül és eléggé le is van strapálódva már. -Ez biztos a kölyöké.-gondolkozok el, hogy ki más ült mostanság a kocsimban... viszont határozottan nem női tárcának tűnik így ez a lehetőség kilőve így tényleg csak a kölyöké lehet.-talán este visszaviszem neki.-dobtam be táskámba és felmentem a fotózásra.

IM : Másnap reggel korán keltem volna az egyetem miatt, de megmozdulni nem tudtam, így inkább a mai napot ellógtam. Egész nap aludtam, hogy estére valamennyire összeszedjem magam és legalább egy fél műszakot tudjak teljesíteni.
- Halló.- vettem fel a telefonom. - Ma tudsz jönni?- kérdezte drága főnököm. - Persze, nincs semmi bajom. – hazudtam neki, de nem tehettem mást, szükségem van a pénzre, hogy kifizessem a rezsit. WonHo : Ez az egész nap úgy szar ahogy van. Utálom a szabadtéri fotózásokat és még az eső is szakadni kezdett. Persze még a ficsúrral is találkoznom kell este amihez igazából a tegnap után semmi kedvem de azt hiszem szüksége lesz a pénzére ahogy elnéztem... Még mindig nem hiszem el h a hülye munkája miatt nem volt képes orvoshoz menni mikor láthatóan borzalmasan festett. Na mindegy nem az én dolgom minek foglalkozzak vele... Fontosabb dolgom is van. Például hazaédesgetni valamelyik kisegítőlányt innen ma éjjelre. IM : Késő délután keltem csak fel. Úgy éreztem az egész napos alvás megtette hatását és valamivel jobban éreztem magam. Főztem magam egy teát, megmosakodtam, kiválasztottam a mai ruhám és leültem a kis konyhába, hogy csendben elfogyasszam a forró italt. Miután végeztem vele, gyorsan felöltöztem, összepakoltam a cuccomat és el is indultam munkahelyemre. - Még mindig nem festesz valami jól. - üdvözölt kedvesen a főnök. - Pedig sokkal jobban vagyok. - erőltettem egy mosolyt az arcomra. - Hát ha te mondod. – pakolgatta tovább a poharak én meg hátra mentem. WonHo : -Sorra vettem a lányokat melyikkel lenne érdemes a ma éjjelem tölteni, de rá kellett jönnöm, hogy már mind megvolt aki meg nem az nem véletlen. Mondhatom remek... Korán kellett kelnem, eláztam és még ez is... arról ne is beszéljünk, hogy még vissza is kell adnom a tárcáját annak akivel szívem szerint soha többet nem találkoznék... Na mindegy legalább majd ott felszedek valakit. IM : Éppen félmeztelenül álltam az öltözőrészben, mikor megérkezett Kihyun. - Hát haver ma sem nézel ki jobban. - Ma mindenki csak így tud üdvözölni?- akadtam ki és ahelyett, hogy öltöztem volna, csak leültem és néztem ki a fejemből. - Öltözz fel mielőtt még jobban beteg leszel. – dobta oda pólóm. és magamra hagyott. Gyorsan felhúztam, becsuktam a szekrényem és kimentem én is, hogy segítsek nekik. Mivel ők elvoltak a poharakkal én inkább addig letörölgettem az asztalokat és mire végeztem pont nyitás is volt. - Egy picit hátra megyek. – szóltam oda a főnöknek, majd el is tűntem egy időre. WonHo : Egy élet ment le mire végre az autómba roskadhattam. Komolyan még egy óra lett volna és világgá megyek. Már csak az a dolgom, hogy vissza adjam a ficsúr tárcáját és összeszedjek egy csajt... Oké azt a pár percet túlélem. Beindítom a motort és elindulok a tegnapi bár felé. Mikor odaérek odasétálok a pultnál tevékenykedő fiúhoz és egy szó nélkül oda hajítom tárcáját elé a pultra és hátat fordítva elsétálok keresve egy boxot ahova be is ülök. -Sziasztok lányok ugye nem zavarok?-veszem elő a 'bugyi lekapós' mosolyomat. IM : - Kedvesebben nem lehetett volna visszaadni?!- mentem utána. A lányok kíváncsi tekintetekkel néztek rám, így folytattam. – El kell keserítselek titeket, de a srác kis admirálisa miattatok nem fog felállni. – hagytam faképnél őket és visszaálltam dolgozni, mielőtt kapnék egy szúrós pillantást a főnöktől, hogy megint nem a feladatomra koncentrálok. WonHo : -Örülj, hogy vissza kaptad és nem a kukában landolt...-horkanok fel. -Na most hozzál szépen nekem és a lányoknak egy kör piát, nem beszélgetni jöttem és legfőképp nem veled.-húzok elő egy pénzköteget zsebemből amit szó szerint odadobok neki ő pedig épphogy elkapja. Rohadtul nincs kedvem a ficsúrhoz ha a tegnapi estém nem ment volna kárba miatta és nem lennék ennyire rohadt kanos inkább haza mentem volna. -Na mivan tapsra vársz?-nézek rá kérdőn mikor még mindig az asztal mellett áll. IM : - Seggfej. Nem a kurvád vagyok, aki kiszolgál. – akadtam ki rajta. - I.M. nyugi. – jött oda Kihyun. – Ne rendezz jelenetet, mert annak nem lesz jó vége. - Nem rendeznék, ha ez a segg…- bökött oldalba. – Ha ez az embernek kinéző valami nem így kezelne. - Átveszem. Te menj az enyémhez. – próbált segíteni Kihyun. - Nem kell. – fordítottam hátat boxnak és a pultban összedobtam az italokat.
WonHo : -Mond csak ez a gyerek mindig ilyen hisztis?-húzom fel szemöldököm és nézek a másik pincérsrácra. -Bocsánat a nevében is, de nincs túl jól és azért ilyen ingerült.-mondja megilletődve majd mikor látja velem több dolga nincs felveszi a nyúlcipőt épp ekkor ér vissza a nagyszájú a megpakolt tálcával. -Figyelj hisztikirálynő. Valóban nem vagy a kurvám de tudtommal igen is azért vagy itt, hogy kiszolgálj... És mellesleg ha rászorulnék, hogy kurvát fizessek nálad mindenképp jobbat keresnék, akinek még a segge is jó.-nézek alaposan végig rajta.-Igen határozottan, jobbat.-mondom a végét hümmögve szinte már csak magamnak. IM : Nem most kifogom bírni szó nélkül. Nem szólalok meg. – győzködött belső hangom. – Ez az ChangKyun meg tudod csinálni, csak leteszed a tálcát és elmész. Nem foglalkozol vele, levegőnek nézed, majd más kiszolgálja az este további részében. – tettem le az asztalra a tálcát. Megfogtam a poharakat és elkezdtem kiadagolni. - Ohh bocsánat. – kértem elnézést, mikor az utolsó pohár alkohol „véletlen” ráömlött kedvenc vendégemre. – Azonnal hozok egy másikat. – ragadtam magamhoz a fémet és fogtam a nyúlcipőt. WonHo : - Mi a...?-akadok ki teljesen de mire elkezdhetnék kiabálni a srác eliszkol. Most telt be a pohár. -Normális vagy?-húzom vissza mielőtt beslisszol a pult mögé. -Van fogalmad arról, hogy mennyibe került ez az öltöny? Közlöm veled, hogy egy éves fizetésed se lenne rá elég. Elmondanád mégis mi a jó büdös franc bajod van? A tegnap után azt hiszem egyedül nekem van jogom sértettnek lenni...-ordítom -De ezzel most ellőtted a türelmemet. Csuklón ragadom majd főnöke elé ráncigálom.- Ezentúl jól gondolja meg milyen alkalmazottakat keres.-löktem magam elé az eddig hátam mögött lapuló fiút majd hátat fordítottam és kisétáltam a bárból. IM : - Ha holnap is itt akarsz dolgozni, rendbe hozod.- küldött utána a főnök. Lehajtott fejjel mentem az idegbeteggé változott srác után. - Sajnálom, azt hiszem túl messzire mentem. - kezdtem bele rögtön mikor utolértem. - Azt hiszed?! – fordult vissza és szinte köpte felém a szavakat. - Kifizetem. ..- kezdtem el mondatom, de nem tudtam befejezni. - Mégis miből? - … a tisztíttatást, az nem lehet olyan drága. – gondolkoztam el azon vajon mennyi lenne, de megint úrrá lett rajtam a rosszullét. Forogni kezdett velem a világ és összeeshettem volna, megkapaszkodtam karjaiban, hogy ne a földön végezzem. WonHo : Mifene. Gerincesebb a srác mint gondoltam...vagy csak ennyire félti a kis seggét a főnöktől. Valójában nem akartam én, hogy kirúgják csak gondoltam nem árt egy kis jó modorra tanítani. Édes... azt hiszi futná neki akárcsak a tisztíttatásra is... de láttam ám mi lapul a tárcájában és el kell szomorítsam... nem igazán. Épp közöltem volna vele ezt a tényt mikor megkapaszkodott karomban. Rosszabbul fest mint tegnap. -Várj meg itt.-ültettem be autómba és besétáltam a bárba. -Uram.-szólítottam meg a főnököt aki egyből bocsánatkérésekkel kezdett bombázni.-Ez most nem lényeg. ChangKyun megint majdnem össze esett. Elengedné? Beviszem a kórházba.-Erre ő csak pislogott rám nem értve hirtelen hangulat változásomat. -P...persze.-dadogta. Visszasiettem autómhoz, beültem és a rám pislogó fiúra néztem.-Most nem érdekel a véleményed.-mondtam. IM : - Most nem volt alkalmad inni. – fordultam az ablak felé és néztem kifele, de a kocsi csak nem indult. – Most megint mit csináltam? – fordultam felé szeme forgatva, de mikor fejem balra nézett pár centire nem az üres levegőt észlelete, hanem egy nagyon szép arcot. - Kösd be magad. – mondta, de egyből mozdultak kezei a biztonsági övért és megcsináltam helyette. Zavaromban nem tudtam mit csináljak, így újra az ablak felé fordultam. - Úgy látom ma nem akarsz kinyírni. – dünnyögtem inkább csak magamnak, de sajnálatomra ő is meghallotta. - Mit mondasz? –indult el. - Csak azt, hogy ma valahogy nincs kedved kinyírni. - Ezt, hogy érted? - Semmi hagyjuk. – hunytam le szemeimet. Nagyon fáradt voltam és egyre rosszabbul éreztem magam. WonHo : -Mért érzem azt, hogy zavarban vagy?-kuncogtam rá.-Tudom, hogy elképesztő vagyok de nem gondoltam, hogy a fiúkat is elbűvölöm.-vizsgáltam meg arcomat a visszapillantóban a hatás kedvéért. -Amúgy valóban nincs kedvem kinyírni téged...hogy nézne már ki az újságokban? " A híres modell meggyilkolt egy ártatlan fiút." mondjuk tény, hogy akkor elég felkapott lennék.-csináltam úgy mint aki elgondolkozik az ötleten egy pillanatra. Ő csak rám emelte tekintetét és emésztgette szóáradatomat. Aranyos...ilyenkor nem is utálom őt annyira. IM : - És mi van, ha tényleg elbűvöltél? – kérdeztem rá akaratlanul is, de belül már többször lejátszódott bennem hogyan is nyírom ki magam. Ezt nem mondhattam ki hangosan. – Felejtsd el, nem mondtam semmit. – vörösödtem el teljesen. Az út további részében a kórházig nem esett több szó közöttünk. Sőt én nem is néztem mást az ablakon kívül. Féltem odafordulni Wonho felé, féltem tőle, hogy valami olyat teszek ,amit később megbánok. Mert valljuk be, annak ellenére, hogy egy igazi faszkalap a mellettem ülő, nagyon helyes. És mik a gyengéim? Hát persze, hogy a nagyon helyes csávók. - ChangKyun.- szólított nevemen, ezzel visszahozva a jelenbe. Nem gondolkoztam, hogy mit is teszek pontosan. Kezeimmel megszabadítottam magam az útban lévő biztonsági övtől, majd Wonho arcát kerestem velük. Amint ujjaim közé fogtam puha bőrét úgy kúsztam közelebb hozzá és martam ajkaira. WonHo : Azt hiszem ez egy kisebb vallomásnak felel meg miszerint tetszem neki. Ez a srác egy rejtély... bunkón viselkedek vele, megalázom és ő mégis elismeri, hogy elbűvöltem. Akkor jól éreztem igaz? Valóban meleg a srác. Ez aranyos és hízelgő... de én nem vagyok az. A kórházig végig ezen jár az agyam. -ChangKyun.-kezdenék bele mikor leállítom a motort de belém forrasztja a szót. Maga felé fordítja arcom és megcsókol. Akkora sokk ér, hogy képtelen vagyok reagálni. Pedig érzem belül, hogy el akarom tolni, hogy kiabálni akarok vele mégsem mozdul egy porcikám sem. Mintha áramütés ért volna.... Mikor végre ráveszem magam, hogy hátrébb húzódjak csak nézek magam elé mint akit tényleg sokk ért...valójában TÉNYLEG sokk ért! Kiszálltam az autómból és egy holdkórosként indultam meg kitudja merre....