Behálózva 1.rész

Az első szerepezésem Rékával. Ő alakítja I.M-et én pedig WonHo-t.:)

________________________________________________________



IM : Lim ChangKyun 20 éves egyetemi hallgató vagyok. Hogy miért is kezdem ezzel? Mert ezenkívül semmi mást nem tudok magamról mondani. Egy nagy senki vagyok ezen a világon. Egy említésre méltatlan ember. - ChangKyun már megint álmodozol? Ne a gondolataiddal vesződj, hanem szolgáld ki a vendégeket. – üvöltött nekem a főnök. - Igenis. –bólintottam egyet és mosolyogva fordultam a velem szemben ülő lányhoz. Meghallgattam az egész listát, amit leadott rendelés címszó alatt, majd szépen tipegve eltűnt az egyik boxban. Amilyen gyorsan csak tudtam kitöltögettem az italokat, feltettem őket egy tálcára és már indultam is ugyanoda, ahol az előbb a lány eltűnt. WonHo: Oppaaa.-tért vissza nyafogva Jessica és szorosan beült mellém átkarolva. Én kihúztam karom öleléséből és egy szemforgatással arrébb csúsztam .-Jajj oppa ne legyél már szégyenlős.-csúszott újra közelebb. -Chh. Milyen szégyenlősségről beszélsz? Nem vagyok a pasid.... és nem akarom, hogy egy lesifotós esetleg így gondolja.-morgom. Mikor végre megérkeznek rendelt italaink szúrósan nézek a pincér fiúra. -Mégis mi tartott ennyi ideig?-veszem ki kezéből whiskymet és lehúzom majd az asztalra csapom az üres poharat. IM : Próbáltam nem foglalkozni az egyetlen hímnemű paraszt viselkedésével, de pont nem jókor talált be ezzel a bunkózással.
- Bocs, hogy rajtad kívül még van másik 30 vendég is…- ennél többet nem mondtam, csak hátat fordítottam nekik és visszaálltam a pultba, hogy tovább végezzem munkám. - Figyelj öcskös, nincs kedved zárás után eljönni valahova? – próbált megtámaszkodni egy részeg fószer a pulton. Miért éppen ma talál meg mindenki?! – belül már ordítottam ettől, de kívülről semmi látszata nem volt annak, hogy legszívesebben agyonverném ezt a seggarcot, amiért melegnek nézett. Mondjuk nem tévedett vele, de akkor is. Hogy gondolhatta, hogy pont egy ilyen ocsmánysággal mennék el?! – Na mi az babapofi, elvitte a cica a nyelved? – csapott fenekemre, mikor mellé lépve leemeltem a tálcát a pultról, hogy kivigyem. Visszacsúsztattam az italokat és kezdtem volna lekiabálni a haját a fejéről, mikor valaki átkarolta a vállam. - Bocs trottyos, de ő velem van. – küldte el a vén szivart. WonHo: Ez most komoly? Ahelyett, hogy bocsánatot kérne fogja magát és itt hagy... És persze még a vén fószernek is most kell nyomulnia a kis srácra mikor én akartam fejét venni. - Bocs trottyos, de ő velem van.-mondom az öregnek és karjánál fogva arrébb húzom a pincérsrácot. -Tudod te ki vagyok én? Te taknyos neked bocsánatért kellett volna esedezz nem még otthagyni sértetten...-szorítok erősebben csuklójára. -Szerintem a mai borra valódtól elbúcsúzhatsz... és még örülj, hogy nem a munkádtól.-mondom neki fogaim közt szűrve és vissza sétálok asztalomhoz ahol a sok hülye liba már vár. IM : -Chh… Seggfej.- morgom fogaim közt, majd felveszem a kamumosolyom, amit mindig használok mikor itt vagyok, és elindulok az italokkal teli tálcával. - Már csak 5 óra. Remek. - néztem fel az órára és vártam, hogy mit kell következőnek kivinnem. - Na nyafogj, mert elbúcsúzhatsz a mai fizetéstől. Inkább vidd ki ezt, ahhoz a boxhoz .- adta az utasítást főnököm és elém tolt egy telepakolt tálcát. - Nem vinné inkább ki maga? Én meg beállok a pultba. – próbálkoztam. - Öreg vagyok már én a szaladgáláshoz. – mondta a 28 éves főnököm. Inkább nem folytattam tovább a nyafogást, hanem elindultam , ahhoz a boxhoz, amelyiket nagy ívben elkerültem volna egész este. WonHo : -Na most egész gyors voltál fiú... talán az ötödik körödre ideérsz felszolgálóhoz méltó sebességgel.-engedek meg egy gúnyos félmosolyt és figyelmem újból a két oldalról hozzám simuló libáknak szentelem... Hallom, hogy valamit morog az orra alatt de csak lepakol az asztalra és vissza megy a pulthoz. Megint csak lehúzom a torkomat égető szeszt és odacsettintek a pult felé, hogy igénybe venném a kis felszolgálót. Látom, hogy nem sok kedve van vissza jönni asztalunkhoz, de főnöke ide tessékeli. -Te... Tudsz valami jó kis szállodát a közelben?-kacsintok az egyik belém csimpaszkodó lányra majd vissza nézek várakozóan a fiúra és felveszem újból gúnyos mosolyom. IM : Nem a tudakozó vagyok, hogy kisegítselek. – engedek meg egy nagyobb mosolyt magam. – Vagy egy okos telefon. miért nem veszed elő, ami a zsebedben lapul és keresed meg magad? – vigyorom most már óriásira nőtt. Meg voltam elégedve magammal. WonHo : -Látom még mindig nem tudod kivel beszélsz..-előveszem legsármosabb mosolyomat mire sikongatni kezdenek a körülöttem ülő lányok. -Jól nézd meg azt a plakátot ami ott lóg... majd jól nézz meg engem. Mond csak nem hasonló?-veszem fel ugyan azt a pózt amit a képen. -Azt hiszem, ha oda sétálnék a főnöködhöz és elmondanám neki, hogy milyen udvariatlan személyzete van nem örülne.. Igazam van?-veszem fel a legkihívóbb tekintetem várva reakcióját. IM : - Nem örülne neki az biztos, de nem tudna ellenállni nekem, ahogy te sem tudsz. Valld be, azért vagy ilyen bunkó velem, mert megmozdult valami lent a gatyádban, ahogy megláttál. – nem érdekelt már az sem, ha ezután a beszélgetésnek nevezett valami után elvesztem a munkám, de már nem bírtam tovább szó nélkül hagyni flegma viselkedését. – Játszhatod itt a szupersztárt….- nem fejeztem be mondatom. WonHo: Na idefigyelj te kis hülye gyerek. Tisztázzuk az elején, hogy bár tudom, hogy szeretnéd hisz ki ne akarna engem.-nézek a körülöttem ülő öt lányra akik csillogó szemmel szinte egyszerre sóhajtanak fel.-De ki kell ábrándítsalak...én nem vagyok meleg. De ha esetleg egyszer meggondolom magam se egy olyan kis csóró kölyköt fogok kiszúrni mint amilyen te vagy.-kacsintok rá.-Na most pedig hozz szépen még egy kört....És szedd a lábad, nekünk ma még dolgunk van.-karolom át a két oldalamon ülő lányok vállát egy széles vigyorral. IM: - Annak ellenére, hogy nem vagy meleg több figyelmet szentelsz nekem, mint nekik. – fordítottam hátat. Amikor a pulthoz értem egy pillanatig csak álltam.
- Már megint a gondolataiddal vagy elfoglalva, I.M? - Főnök…- néztem rá. – Nem érzem jól magam. – próbáltam eljátszani a nagy halált, hogy ne kelljen még egyszer a pofáját látnom annak az arrogáns seggnek. - ChangKyun nem versz át. Vidd ki nekik. – utasított. - De tényleg nem érzem jól magam. - próbálkoztam tovább. Ami azt illeti nem hazudtam, mert tényleg nem voltam a topon. - Ezt még vidd ki.- tolta elém a megpakolt tálcát. Megfogtam a fémet és elindultam a boxhoz, de nem jutottam sokáig. Egy pillanatra elveszettem az egyensúlyomat, aminek köszönhetően az egész tálca a földön landolt. WonHo : -Oppa a kölyöknek igaza van...Igazán foglalkozhatnál velünk is hisz mi fontosabbak vagyunk.-fogta meg a velem szemben ülő a kezemet amit azonnal el is húztam tőle. - Látom még mindig nem értitek... Az olyan hülye libák mint ti csak...-kezdtem bele mikor egy hangos csattanást hallottam.Oda néztem és a fiú ült a földön körülötte a rendelésünk a padlón üveg szilánkok között. Nem tudom mi ütött belém, de felkeltem és odasétáltam hozzá. Már épp a szilánkokat szedte volna össze mikor megfogtam csuklóját és felhúztam majd egyenesen kirángattam magammal autómhoz. Elengedtem és csomagtartómba kezdtem kotorászni a táskában amiben a váltóruháim vannak. -Tessék vedd fel.-dobtam oda neki és végig néztem alkohol áztatta ruházatán majd egy szó nélkül visszasétáltam a bárba. IM : - Tényleg ennyire csórónak nézek ki?!- ragadtam meg most én karját, mielőtt visszaért a bárba. – Nincs szükségem a szánalmadra. – vágtam hozzá a ki tudja milyen drága ruhákat, majd visszamentem a bárba, hogy eltakarítsam a törmelékeket, de mire odaértem a főnök már megoldott mindent. - I.M., menj hátra öltözz át. - Jó leszek így is. - Nem, bűzlesz az alkoholtól. - De…- kezdtem bele, de valaki meggátolt a folytatásban. - Mielőtt sírva fakadsz, inkább fogadd el. – nyújtottam felém újra a ruhákat. - Főnök, nincs valamije, amit felvehetnék? - De, hátul a szekrényemben. Vedd fel nyugodtan. - állt vissza a pultba. Köszönetképp biccentettem egyet felé, majd hátramentem, hogy megszabaduljak a borzalmas alkoholszagtól. WonHo : -Nincs. szüksége. a. szánalmamra...-visszhangoznak szavai a fejemben..-Szóval azt gondolja szánalomból adtam neki a ruhákat... pedig most igazából csak segíteni akartam mert kicsit hibásnak érzem magam... De, hogy miért is agyalok ilyeneket... vagy, hogy egyáltalán miért érdekel ez engem...én sem tudom. Odasétálok a pulthoz aminél jelenleg csak a főnök áll. -Öhhm. Elnézést.-köszörülöm meg torkomat.-Az előbbi fiú hová tűnt?-nézek rá kérdőn. -ChangKyunra gondolsz? Épp átöltözik..és ne haragudjon az előző kellemetlenségért a következő körre természetesen a ház vendégei.-mosolyodik el. -Ugyan erre semmi szükség.-viszonzom előző mosolyát és vissza sétálok asztalunkhoz. -Woonie oppaa.-karol belém újból az egyik lány.-Mi volt ez az előbb?-kérdezi hisztisen. -Bocsi de elment tőletek a kedvem mára...-állok fel az asztaltól és újból a pulthoz sétálok. Kérek még egy kör italt és míg lassan iszogatom újból megjelenik a fiú immár teljesen átöltözve. IM : Mikor hátraértem a szekrényekhez kivételesen nem a sajátoméhoz léptem, hanem a főnökét kerestem meg. Kivettem belőle a váltóruhákat, amiket először jól szemügyre vettem. - Legalább ezek nem ordítanak az árukról. – bújtam ki pólómból. Gyorsan megoldottam a ruhacserét és már mentem is vissza dolgozni. - Ohh.- adtam hangot meglepődöttségemnek, mikor a pultnál ülve megpillantottam sztárvendégünket. – Csak nem engem vársz? WonHo : -Csak szeretnéd....-sóhajtottam bele italomba...-Már kezdett megfájdulni a fejem a sok visítozástól.-forgatom meg szemem, ahogy azokra a megszállott lányokra gondolok. Szerencsére miután otthagytam őket sértetten hazamentek. -Amúgy mi történt? Annyira elbűvöltelek, hogy orra estél?-kuncogok fel majd kicsit komolyabbra váltok.-Egyébként jól vagy? És csak, hogy tudd nem szánalomból adtam a ruhákat és nem is azért mert csórónak nézel ki...-mondom teljesen komolyan de mégsem bírom befogni a szám.. -Bár ezekben a göncökben...-nevetek fel ahogy végig mutatok rajta...-Nem illenek hozzád.-mondom ismét komolyan a végét. IM : Teljesen ledöbbentem azon, hogy megeredt hirtelen a nyelve. - Ha azt mondanám, hogy nem érzem jól magam, gondolom nem hinnél nekem. – válaszoltam első kérdésére mikor már nyelve inkább a pohárral foglalkozott és nem a beszédre hajlott. – Ja, egy két vágás, de nem halok bele. – próbáltam közben a munkára is figyelni így csinálgattam a koktélokat, amiket a főnök elém tolt egy lapra felírva. – Ha nem szánalomból, akkor mégis miért? WonHo : -De elhiszem...sápadt vagy.-állapítom meg a nyilvánvalót. -Akarod, hogy elvigyelek orvoshoz?-hirtelen kapom fel fejem saját kérdésemre.. Ez most komolyan az én torkomból jött ki? Csak megrázom fejem és vissza térek gondolataimhoz. -Egyébként én sem tudom pontosan miért. Azt hiszem mert fordított helyzetben én sem szeretnék alkoholban áztatott ruhákban dolgozni... IM : Kérdésén nem csak saját maga, de még én is meglepődtem, így örültem, hogy nem hagyta abba rögtön, hanem még beszélt egy picit, ezzel adva nekem pár pillanatot, hogy gondolkozzak. - Dolgoznom kell, nem érek rá orvoshoz menni. - utasítottam vissza ajánlatát. – Végülis van benne valami…- hagytam faképnél még kivittem az elkészült italokat a megfelelő asztalhoz. mikor ezzel végeztem a megüresedettekről, összegyűjtöttem a koszos poharak. Már éppen emeltem volna fel a teli tálcát, mikor újra megszédültem. Szerencsémre, most még pont le tudtam tenni az asztalra a fémet, mielőtt megismétlődhetett volna előző alakításom. - Hagyd, majd én elviszem. - jött oda a másik pincér. WonHo : -Nem ér rá orvoshoz menni hát az agyam eldobom... Mintha a rosszullét a ráérésen múlna. -még fel sem eszméltem ő már ott se volt. Mikor újból ránéztem épp letette a teli tálcáját amit ez alkalommal szerencsére nem ejtett el de látszott, hogy rosszul van. Azon kívül, hogy a másik pincér fiú felajánlotta, hogy segít neki a tálcát elvinni nem úgy tűnt, hogy bárkit is érdekelne rosszulléte. Felálltam a pulttól kitettem az egész esti fogyasztásunk árát és legalább még egyszer ennyi borravalót majd oda sétáltam hozzá. -Aha... nem érsz rá. Jó hírem van épp most szabadítottam fel neked egy kis időt.-mondtam majd válaszát meg sem várva kezdtem el az autó felé húzni amibe kis ellenkezés után beültetnem is sikerült. IM : Éppen indultam vissza a pulthoz, hogy majd inkább ott szorgoskodom. Az italok keverése még ilyen állapotban is megy. De mielőtt az asztaltól eltávolodhattam volna, valaki megfogta a kezem. Nem vette figyelembe, hogy ellenkezem vele és belökdösött a kocsijába. Jobbnak láttam, ha hagyom magam, majd ha ő ül be addig lesz időm kiszállni. - Nem érek rá az orvosra. – ragaszkodtam ehhez és már éppen szálltam volna ki, mikor kezei megakadályozták, hogy kinyissam az ajtót. – Hányszor mondjam még, hogy nem érek rá az orvosra?! - Vagy csak nem akarsz menni. Mi az félsz tőlük? Nyugi majd fogom a kezed még bent vagy. – nevetett fel. - Seggfej. löktem el kezét, hogy kinyithassam az ajtót. Ő mit sem törődve ezzel, beindította a kocsit. – Ha el mersz indulnom esküszöm kiugrom a mozgó kocsiból. WonHo : Ez a gyerek esküszöm az idegeimre megy... -Tudod mit? Oké szállj ki.-azt hiszem nem erre a válaszra várt.-SZÁLLJ MÁR KI!-kiabálok rá mire ő kissé megszeppenve de megteszi amire kérem. -Még egy ilyen kölyköt ha bunkó vele az ember az a baj ha megpróbál segíteni az a baj. Aish.-mondom inkább magamnak de tudom, hogy még ő is hallja. Még szinte be sem csukódik az ajtó de rátaposok a gázra... csak érjek már haza. IM : Konkrétan kiordibál a kocsijából. Pedig ha tudná, hogy csak azért akartam kiszállni, mert nem kevés mennyiséget fogyasztott. Féltettem a szaros hátsómat, az esetleges balesettől. Túl fiatal vagyok még ahhoz, hogy egy ismeretlen kinyírjon. De mindegy is, ha így alakult, akkor inkább visszamegyek dolgozni. Szükségem van a pénzre…