Just a simply talk 1.rész

Taehyun : - Taehyun. – dörömbölt Mino az ajtómon. Már csak mi ketten voltunk itthon, a többiek előre mentek. – Seungyoon kiakad ha sokat késünk. 
- Jól van, megyek már. – bújtam bele az első pólóba amit találtam és már indultam is.
- Ugye nem pizsamanadrágban akarsz jönni? 
- De azt terveztem. - fordultam vissza és kivettem a szekrényből egy fekete szaggatott farmernadrágot. – Így jó leszek? – mutattam végig magamon. 
- Én a helyedben vennék még föl valamit, kint a mínuszok repkednek. – hagyott faképnél.
- Song Mino, ne idegesíts. – mondtam dühösen majd leakasztottam egy bőrkabátot a vállfáról és kimentem a konyhába. 
-Tessék. – nyomta kezembe a gőzölgő bögrét. - Gyorsan igyad. 
- Ne parancsolgass, Seungyoon tud várni öt percet. –vetettem le magam az egyik székre idegesen
- Mi a baj cica? 
-MINO.- üvöltöttem rá. Utáltam ha cicának hívott és ő ezzel nagyon is tisztában volt, így minden alkalmat kihasznált, hogy húzza vele az agyam. 
- Ne aggódj a forgatás miatt… a lemez most fontosabb. – hagyott faképnél, miután üres bögréjét beletette a mosogatóba.

Woobin : -JongSuk mi a mai program?-morogtam kissé rekedten legjobb barátomnak ahogy fájó fejjel ültem fel ágyamban. 
-Ma kezdjük azt az új filmet forgatni.-mondta miközben megismételte azon mozdulatsort amit én az előbb. 
-Mikorra kell ott lenni?-fordultam felé még mindig hatalmasakat pislogva.
-Délre kell a helyszínen lenni.-vakarta meg tarkóját. 
-Basszameg!-pattantak ki szemeim és mint akit ágyúból lőttek ki úgy kezdtem el öltözni.
-Igyekezz baszki elkésünk!-ahogy ránézett az órára ő is kapkodni kezdett. 
-Woobin....soha többet nem hallgatok a 'de csak egy pohárkával' kijelentésedre....mindig ez  vége.-forgatja meg szemeit ahogy rám néz nadrágja felrángatása közben. 
-Nem az én hibám ha nem bírod az alkoholt. Csak magadat hibáztasd!-öltöttem rá nyelvet miközben már kabátom húztam magamra és kocsikulcsomat kerestem. 
-Te se bírod jobban ne magyarázz.-kezdett el az ajtó felé tolni ezzel jelezve, hogy igyekezzek. 

Taehyun : - SZÜNET.- ordított el magát a leader. Azonnal összerogytam és fekvő helyzetben próbáltam normalizálni légzésem. - Mikorra kell menned? – ült mellém Seungyoon.
Ránéztem az órára és rövid számolás után nyugodtan válaszoltam: 
- Úgy 10 perc múlva kezdődik a megbeszélés.
- Taehy…- kezdte volna Mino. 
- Add ide a kulcsot. – pattantam fel helyemről és úgy ahogy voltam rohantam az autóhoz hogy késésem idejét minimálisra csökkenthessem. Ez az Taehyun jól kezded az első napod, már rögtön késéssel. Nem elég, hogy a comeback miatt is aggódnom kell még ez is. – tapadtam a dudára, ahogy dugóba kerültem.

Woobin : -Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen Kim WooBin?-korholt le legjobb barátom. -Már az első nap másnaposan kezded a forgatást és mindezek mellett még el is késel...Mi a francért a legforgalmasabb úton jöttél?-húzza fel szemöldökét.
-Drága barátom csak úgy közölnék mellékesen egykét dolgot...-támaszkodom a kormányra a piros lámpánál.
-Tudod... Ez neked is az első napod mint ahogy mindenki másnak is a filmben... Te ugyanúgy másnapos vagy mint én hisz velem együtt rúgtál be az este ÉS te ugyanúgy elkésel ahogy én is...-forgatom meg szemeim majd ahogy nem tud erre mit reagálni csak egy diadalittas mosolyt húzok arcomra. 
Ahogy zöldre vált a lámpa a gázra taposok mert hát a nagy szám ellenére...főszereplőként valóban nem szeretnék túl sokat késni az első nap. A stílusos késés még bele fér...sőt kötelező! 

 Taehyun : - Mondjad... – vettem fel idegesen a telefonom. 
- Odaértél már?  
- Mino, ne tegyél fel hülye kérdéseket. – csaptam rá a telefont és a gázra tapostam. Mint egy őrült, úgy vezettem. Csodálkoztam is, hogy ép bőrrel, fakabát nélkül megúsztam az egészet. Amint megérkeztem az első szabad helyre leparkoltam, nem különösebben foglalkoztam azzal, hogy a hely valószínűleg nem nekem van fent tartva sőt…
- Tudja ez a hely…-- kezdett bele egy fiatal lány.
- Nem érdekel. – szinte leordítottam szerencsétlen, annak ellenére, hogy semmi rosszat nem tett és az idegesség is csak a saját balfaszságom miatt van. „ Mert a nagy Taehyun menedzser nélkül is elintézi a dolgait. „ Én és az a nagy szám…
- Jó napot!. – köszönt a pult mögül a recepciós. Biccentettem neki, majd szó nélkül továbbálltam és a liftek előtt várakoztam.  
- Köszönjük, hogy megtisztel a jelenlétével, Nam Taehyun…- még be se léptem a terembe és nem kedvelt személlyé váltam. Igazán jól indítok.

 Woobin : Ennél szerencsétlenebbül nem is indulhatott a nap... Azt hittem onnantól, hogy ideérünk nem lesz probléma, de hát miért is reménykedem. 
-A franc essen bele.-szitkozódtam szinte már csapkodva a kormányt.-Mégis hova a francba parkoljak? Tudhatnák, hogy minden alkalommal mikor forgatunk itt valamit ez az én helyem...-morogtam magamban. 
-Ahelyett, hogy zsörtölődsz mint egy vénember keress egy másik helyet.-forgatta szemeit barátom. 
-És mégis hol látsz te itt helyet??-vonom fel szemöldököm.
-A fenébe már Kim WooBin ne idegesíts fel! Állj meg messzebb csak induljunk már... 
-Jól van, jól van ne bosszankodj...árt a szépségednek.-öltök rá nyelvet amit egy tockossal viszonoz.
Sietősen szedtük lábunkat, hogy végre beérhessünk mivel majd egy utcányira kellett az épülettől megállnom.
Bent a recepciós lány kedvesen fogadott majd egy gyors köszönés után a lifthez siettünk, hogy minél hamarabb felérhessünk. 
-WooBin, JongSuk-intett felénk kedvesen a rendező.-Örülök, hogy ideértetek.-mosolyodott el.
-Ne haragudj hyung, hogy ennyit késtünk...
-Ugyan semmiség.-legyintett egyet.-Most, hogy mindenki itt van....-kezdett bele a szokásos szövegbe.

Taehyun : - Már elnézést, hogy közbe szólok. – helyezkedtem el kényelmesen a székben, hogy tök lazának tűnhessek.
-Igen, Taehyun…- adott szót a rendező egy hangos sóhaj kíséretében. 
- Ne Taehyunozz itt nekem. –nem érdekelt, hogy idősebb volt nálam, hogy sose találkoztam vele, képtelen voltam ezek után megadni neki a tiszteletet. - Engem konkrétan leba…megvetsz, amiért kések, nekik meg „ugyan semmiség”? Nem az ágyamban hemperegtem, mint azok ketten. - feléjük néztem és döbbent arcuk láttán elmosolyodtam. – Szóval beletrafáltam. – nevettem fel, majd folytattam. – Tudja nekem jobb dolgom is akad, mint hogy itt a jó pofizásukat nézhessem az első sorból. Majd küldje át a dolgokat a menedzseremnek. – álltam fel a székből és indultam meg az ajtó felé.
- Hé haver. - ragadott karon Woobin. 
- Nem vagyok a haverod. – rántottam ki kezemet markai közül. 
- Nyugodj meg. 
- Nem érek rá erre, próbálnom kell. - csaptam rájuk az ajtót.

Woobin : -Woobin kérlek utána mennél?-néz rám szinte könyörögve a rendező.
-Miért én? Nem mehetne JongSuk?-sóhajtottam ugyanis semmi kedvem egy hisztis srác után szaladgálni.
-Engem hagyjál békén.-tette maga elé kezeit az említett szóval egy újabb sóhaj kíséretében kezdtem el kisétálni a teremből. Lomha léptekkel sétáltam ki az épületből, hogy körülnézzek itt van e még majd a parkolóban az egyik autóban meg is pillantottam...történetesen az én helyemen... Odasétáltam majd egy egyszerű mozdulattal kitártam az ajtót karon ragadtam és kihúztam az autóból majd megindultam vissza az épület felé magam után húzva a meglepődött fiút.
-Normális vagy? Eressz már.-próbálta kirángatni magát kezeim közül több kevesebb sikerrel. 
-Nyughass már.-fordultam vele szembe ahogy a lift elé értünk. 
-Én nyughassak?-kezdett kiabálni majd elhalkult.- Jajj bocsánat tudom veled itt nem szabad ilyen hangot megütni.-fintorgott kissé gúnyosan.
-Figyelj kölyök...én csak dolgozni jöttem nem szitterkedni... Másnapos vagyok, fáj a fejem és szívem szerint aludnék egész nap....semmi kedvem egy hiszti rohamos kisgyereket pesztrálni sem veszekedni vele. Szóval ha megkérhetlek, indulj meg felfelé és csináld amiért idejöttél...

Taehyun : - Ohh bocs, hogy hulla fáradtan hisztis vagyok. Mert tudod, amíg te másnaposan, majdnem egy órás késéssel érkezel meg a megbeszélésre, én egy próbáról rohantam el.  Nem hancúrozok egész nap az állítólagos legjobb barátommal, hanem DOLGOZOK,- vettem vissza egy kicsit a hangerőből és úgy folytattam.  – De igen, valószínűleg én vagyok a kisgyerek kettőnk közül.  - szálltam ki a liftből és puffogva sétáltam vissza a teremben.
- Sikerült megnyugodnod? – kérdezte a rendező, amint elfoglaltam helyem. 
- Végig nyugodt voltam. – erősítettem meg egy mosollyal, hogy minden a legnagyobb rendben van, annak ellenére, hogy semmi kedvem nem volt ehhez az egész.
Szerencsémre a megbeszélés gyorsan lezajlott  és nem kellett egész nap jó pofiznom kedves munkatársaimmal. amint végeztünk, egyből fölpattantam, elkértem a szövegkönyvet és a napirendet, majd mindenféle köszönés nélkül faképnél hagytam a társaságot.

Woobin : Ilyen egy dráma királynőt... Azt hiszem hosszú idő lesz míg kész lesz a film ha ez így megy a továbbiakban is... 
A megbeszélésen többször is majdnem elaludtam de szerencsére hamar vége lett és csak a szokásos menetet mondta el a rendező amit már milliószor hallottunk. 
-JongSuk....-csimpaszkodtam fáradtan nyakába.
-Mit akarsz már megint?-nézett rám gyanúsan villogó szemekkel.
-Vezetsz hazafelé?
-Felőlem.-vont vállat. 
-Király. Előtte viszont együnk valamit...éhen pusztulok.-nyögtem fel szenvedve.
-Hogy neked mennyi bajod van ma.-rázta meg fejét mint mindig mikor kezd besokallni tőlem, amire én csak jót mosolyogtam.-De oké, én is éhen halok.-indult el a kijárat felé.

Taehyun : Amint beültem az autóba és elindultam volna, a telefonom csörögni kezdett. Megnéztem ki az.
- Bassza meg. – vettem fel utána a telefont.
- NAM TAEHYUN MÉGIS MI A JÓ BÜDÖS FRANCOT KÉPZELSZ MAGADRÓL?!- ordított a telefon túloldaláról a menedzserünk.
- Nem csináltam semmit. – tagadtam a tagadhatatlant. Nagyon is tisztában voltam, hogy eléggé elástam magam, de jelen pillanatban nem tudott érdekelni. Valahogy a comeback most fontosabb volt, mint ez a kis mellékszereplés. 
- Taehyun, ne játszd az ártatlant.
- Nem játszom.  – vágtam a szavába. 
- Most azonnal visszajössz és megbeszéljük. – parancsolt rám a menedzser majd rám vágta a telefont.  Idegesen dobtam a mellettem lévő ülésre a telefont, majd nem figyelve semmire indítottam el az autót és kezdtem tolatni…de valamilyen akadályba ütköztem. 
- Már csak ez hiányzott. – csaptam a kormányra, majd kiszálltam az autóból megnézni, kinek is mentem neki.

Woobin : JongSuk... nekem nincs kedvem ehhez a filmhez, de komolyan.-sóhajtoztam miközben az autóhoz sétáltunk. 
-Megint mi bajod van?-nézett rám bárgyú tekintettel. 
-Gondolj bele... ha már az első nap ilyen szar milyen lesz a többi? Miért kell például elkényeztetett hisztiseket szerepeltetni? Maradjon csak ott ahol van és táncikáljon tovább.-zsörtölődtem tovább miközben autóba ültünk és kivételesen az anyós ülésen foglaltam helyet. 
-Mégis miért borított ki annyira az a kölyök? Egész nap ilyen zsémbes leszel? Nem áll jól...
-Nem tudom egyszerűen csak idegesít. Nem tudom megmondani mi de már a látványa is frusztrál.-hajtottam hátra fejem és becsuktam szemeim. 
-Mi van csak nem bejön a kölyök?-bár nem láttam tudtam, hogy széles vigyorra húzta száját. 
-Fogd be JongSuk hülye vagy!-vágtam nyakon miközben próbáltam szikrákat szórni felé, de ő csak jókat kacagott rajtam. 
Épp szidtam volna tovább mikor valami....illetve valaki oldalról belénk tolatott. 
-A jó kurva életbe már!-csattantam fel.-Tényleg csak ez hiányzott mára...-szálltam ki autómból és ahogy megláttam felénk sétálni a kölyköt még idegesebb lettem ha ez egyáltalán lehetséges.

Taehyun : - Nem hiszem el, hogy annyi ember közül pont neked kellett neked mennem. – sóhajtottam egyet és úgy folytattam. – Ha lehet rendezzük később, most dolgom van. 
- Hé kölyök nem gondolod, hogy ennyivel megúszod? – kapott megint kezem után. 
- Itt a telefonszámom. – nyomtam kezébe, mire neki szemei tányér méretűek lettek. – Ha lehet hagyjunk ki belőle mindenkit, nem járnék jól ha ez is a számlámra kerülne. Kérdezd meg a biztosítod mennyibe kerül és írj. Most viszont ha megbocsátasz. – fogtam meg karját és lefejtettem enyémről. – Mennem kell dolgozni. - hagytam faképnél a színészt és beszálltam az autóba.

Woobin : Teljesen lefagyva álltam és néztem végig, ahogy beszáll az autóba és elhajt. Hát a pofám leszakad... mégis honnan lőtték ezt a gyereket, hogy ekkora szája lett?! 
-Szállj ki.-nyitottam ki a sofőr oldali ajtót.
-Mi?-pislogott meglepetten Jongsuk.
-Mondom szállj ki. Ülj át!
-Nem gondolod, hogy ilyen idegállapotban hagylak vezetni.-mordult rám.
-Szállj már ki az istenit.-kiabáltam rá amit azonnal meg is bántam... sosem veszekedtem vele, de még csak nem is emeltem meg a hangom felé. Nyelt egy hatalmasat majd még kicsit gondolkozott, de úgy tett ahogy kértem.
-Ne haragudj haver.-kezdtem bele ahogy mindketten elfoglaltuk helyünket. 
-Nem haragszom.-zárta le ennyivel és láttam rajta, hogy valóban nem mérges rám. -Mit mondott amúgy? 
-Kezembe nyomta a telefonszámát közölte, hogy nem ér erre most rá és elment... Csak lássam meg holnap.-szorítottam a kormányra majd elindultam hazafelé, hogy a nap további részét végig alhassam. 



Taehyun: - Na hogy ment? – támadott le Mino, ahogy beértem próbaterembe.
- Ennyire szar napom még sose volt. – vetettem le magam a gép elé és kerestem valami zenét. Ki kellett kapcsolnom és most legjobb mód erre a tánc volt. – Este beszélünk, most viszont segíts nekem. – kértem segítségét, hogy ne egyedül szenvedjek a nap további részében. Mivel a forgatás miatt itt kellett hagynom a próbát  egy kicsit le voltam maradva a többiektől és Mino tökéletes alany volt arra, hogy segítse behozni a lemaradásom.
- Na de most tényleg mi történt?  A menedzser hőt ideges volt mikor ideért és tudtommal mi mint a kis angyalok próbáltunk. Megint mivel borítottad ennyire ki? – hozta fel újra a mai napot, mikor hazafele tartottunk. A tökéletes alkalmat választotta ki hozzá, mivel nem menekülhettem sehogyan, hiszen egy autóval jöttünk.
- Nem elég, hogy késtem, a rendezőnek is beszóltam, valamint a főszereplővel se szívleljük túlságosan egymást.
- Te beszóltál a rendezőnek?
- Mit tehettem? Elegem volt, hogy egy senkinek kezelt. Bezzeg Woobint…chh.- forgattam meg szemeimet,majd folytattam. – Ez csak az a rész, amiről hyung tud.
- Na mit alkottál még? – kérdezte a nevetés szélén állva Mino.
- Voltam olyan ügyes és szerencsésen beletolattam az egyetlen olyan személy autójába, akivel nem akartam a mai nap folyamán többet látni az arcát.
- Ennyire mély nyomott hagyott benned?
- Kurvára nem vicces Mino. Inkább haladjunk. Fáradt vagyok. – fordultam az ablak felé, ezzel lezárva a beszélgetést.

Woobin: Ahogy hazaértünk elmentem zuhanyozni majd szinte haldokolva vetettem magam ágyamba. Mielőtt teljesen bealudtam volna telefonom után nyúltam és pötyögni kezdtem kissé nyugodtabb fejjel.
"Kölyök! Holnap a forgatás előtt fél órával ott akarlak tudni... még nem végeztünk! Ha lehet a normálisabbik éned vedd elő. (Ha van olyanod)"
Ahogy elküldtem az üzenetet kinyomtam a telefonom és mély álomba zuhantam.
-Woobin...- hallottam még Jongsuk hangját, aki belépett szobámba.
-Hmm?- emeltem ki fejem a párnák közül.
- Megnyugodtál? - nézett rám együttérzően.
- Fogjuk rá. - zuhantam vissza a párnák közé.
- Akkor aludj. - mosolyodott el majd magamra is hagyott...

Taehyun: - Mi az, hogy a normálisabbik énem?! – akadtam ki hangosan Woobin üzenetén.
- Történt valami? – dugta be a fejét Seungyoon az ajtón.
- Semmi. – próbáltam megnyugtatni a leadert, de átlátott rajtam. – Kicsit kiakasztottam ma a népet. Tudom, nem kifogás, de sok a teher és kicsit ijesztő, hogy megfeleljek mindennek.  A comeback, a forgatás…túl sok hirtelen.
Seungyoon nem szólt egy szót sem, és épp ez a  csend volt az amire szükségem volt. Nagyon jól tudta, hogy nem szavak kellenek tőle, hanem az, hogy szavak nélkül is érezzem, hogy a csapat támogat és ezt a támogatást, az ajtóban leselkedő többi tagtól is megkaptam, ami mosolyt csalt arcomra és további lendületet biztosított a holnapi kemény naphoz. 

Behálózva 12.rész [VÉGE]

I.M:  Persze, hogy megveszi, mert miért ne venné meg? Ő Wonho, a híres modell, aki azt csinál, amit akar és nincs semmilyen következménye.... Világosan megmondtam neki, hogy nem kellenek nekem ezek a ruhák, ő mégis száguldozik velük a kasszához; hát az agyam eldobom.  Puffogva sétáltam utána a pénztárhoz és durcizásom még az utcán sétálva se múlt el.

- Ne aggódj, nem lesznek meg sokáig…- már itt tudtam mit akar mondani és reménykedtem benne, hogy nem folytatja, de nem Wonho lett volna, ha itt abbahagyja a mondatot. – Úgyis leszaggatom rólad, ha felveszed…- kész, paprika vörösen álltam meg és nem tudtam hova rejtőzzek el.  

- Minek vegyem fel, ha csak széttéped?! – kérdeztem idegesen zavaromban és szinte futásnak eredtem, hogy ne lássa mennyire zavarba jöttem mondatát hallva. Komolyan mondom, mint egy szűz kislány. Pedig szűz már elég régóta nem voltam, kislány meg végképp nem. Akkor miért? Miért tudott akár egy apró érintéssel, egy rövidke elszólással olyan zavarba hozni, ami másoknak soha nem sikerült még?!

Wonho: Már csak ezért a reakcióért is érdemes volt megvenni azokat a ruhákat. Nevetve szaladtam utána majd elkaptam derekát, úgy húztam vissza.

- Ugyan már. Tényleg iszonyatosan dögös vagy ezekben a cuccokban. - lobogtatom meg a szatyrot. - És most, hogy hivatalosan is a barátom vagy a média figyelmébe kerültél...dögösnek is kell lenned. - puszilom nyakon és kézen ragadva kezdem húzni magam után.

- Hé hé hova sietsz?- kérdezi nevetgélve.

- Vissza a hotelbe. - kacsintok rá, majd mit sem törődve arckifejezésével növelem meg tempómat, így szinte futva haladunk tovább.

- Wo..Wonho...- liheg mögöttem és mikor megállok térdeire támaszkodva néz rám könyörgően.

- Kérlek..senki nem szalad el. - kapkodja levegőjét.

- Oké, oké...- adom meg magam.

A szálloda liftjében türelmetlenül toporgok....sose volt még ilyen hosszú ez az út...

I.M.: Azt meglátjuk még, hogy elszaladok-e vagy sem; de az biztos, hogy nem teper le egykönnyen. Haragszom rá, amiért az engedélyem nélkül vett olyan ruhákat, amiket fel KELL vennem és még csak nem is tetszenek.

Mikor a lift ajtó kinyílt Wonho csuklón ragadott és szinte rángatott a szobáig.

- Wonh…- tapadt párnáimra, ahogy becsukódott az ajtó mögöttünk. Nem akartam neki engedi, de ajkainak finom játéka teljesen magával ragadott és megfosztva a józan észtől karoltam át nyakát nem törődtem azzal, hogy most éppen a kezére játszok eme cselekedetemmel.

Wonho: Először éreztem az ellenkezést, de ahogy átkarolta nyakamat tudtam, hogy megadta magát. Lassan kezdtem el tolni a háló felé sorban szabadítva meg ruháitól és amit tudtam magamról is leszenvedtem úgy, hogy a lehető legkevesebbszer kelljen elválnom csókjától. Az ágyra már egy szál boxerben döntöttem rá közben áttérve nyakának kóstolgatásához. Édes apró sóhajokkal jelezte, hogy tetszik neki, amit csinálok így haladtam nyakáról kulcscsontjára majd felsőtestére néhol meg-megharapva és szívva, hogy nyoma maradhasson ; ő az enyém.

I.M.: Nem, nem lehetek ennyire gyenge, hogy már egy csók után teljesen megadva magam hagyom, azt csináljon velem, amit szeretne. Gyerünk Changkyun, szedd össze magad! Légy tökös! 

Összeszedve minden erőmet,-  ami jelen helyzetben nem sok volt, hála Wonho ügyes kényeztetésének, remegtem alatta- vállára tettem kezeimet és lassan eltoltam magamtól.  szemeiben láttam a vágyat, hogy kíván engem, de nem érdekelt.

- Nekem ez nem megy. – sütöttem le szemeimet hazugságom után és próbáltam kimászni a modell alól.

Wonho: - Mi?- néztem fel rá értetlenül és talán kissé csalódottan is. - Valamit rosszul csináltam? - kérdeztem rá egyre nagyobb görccsel gyomromban. Nem azzal van a baj, hogy nem tudom mit csinálok...csak egyszerűen az, hogy eddig nem mindig figyeltem a partnereimre, hisz majdhogynem közömbösek voltak...másrészt pedig azt az egy alkalmat Changkyunnal leszámítva nem sok dolgom volt még pasival, így mondhatni elég tapasztalatlan vagyok.

Szerintem észrevette kétségbeesésem mivel visszaült mellém az ágyba és nyakam köré fonta karjait, úgy bújt hozzám akár egy kiscica.

- Csak szórakoztam veled. - ad puszit először arcomra, majd homlokomra és még mindenhová ahol elér ebben a testhelyzetben.

- Gonosz kis dög vagy. - játszottam be a durcát majd egy hirtelen mozdulattal újra magam alá gyűrtem ő pedig készségesen kulcsolta lábait derekam köré és karját nyakamba, hogy még közelebb húzzon miközben újból lecsaptam ajkaira.

I.M.: Még hogy gonosz. Én?! Könyörgök, a gonoszság és én annyira távol állunk egymástól, mint az ég és a föld. Viszont Wonho… na ő maga volt a gonoszság. Az ártatlannak tűnő érintéseivel, azzal a perverz, ámde irtó édes mosollyal az arcán.

- Ugye tudod, hogy nem adom, olyan könnyen magam? – próbáltam kicsit lassítani a tempón, hiszen nem sietünk sehova.

- Nem tudom észrevetted-e, hogy nem vagy abban a helyzetben, hogy ilyenek mondj? – hajolt teljesen közel fülemhez. Éreztem a meleg levegőt bőrömön minden egyes szava után.

- Most ki is a gonosz? – túrtam hajába ujjaimmal és ajka után kaptam.

Wonho: - Te vagy az. Gonosz mód csábítasz a tudtodon kívül is. - húzom végig nyelvem nyakán ezzel remegést kiváltva belőle. –Tetszik, mi?- húzom fel szemöldököm majd visszahajolok és most finoman meg is harapom, amire egy elfúló nyögés a válasz. Simogatom hasfalát, csípőjét és egyre lentebb haladva combjait is a lényeget elkerülve. Ha szórakozunk, hát szórakozzunk csak angyalom...addig ingerlem, simogatom, és harapdálom, míg érzem alul már igencsak kemény mégsem adom meg azt az örömöt, hogy folytassam. Már húzta fel magát, hogy megcsókolhasson viszont elhajoltam tőle...nem,nem drágám, bizony könyörögni fogsz te a folytatásért...

- Mit szeretnél?- néztem rá ártatlanul.

I.M.: Hogy lehet valaki ennyire szexy dög?! És itt most nem szexy van a hangsúly hanem a dögön.  Én bizony nem fogok könyörögni semmiért, anélkül is folytatni fogja. Egy ördögi mosoly húzódott arcomra, majd felkönyökölte és szemei után kutattam.

- Na?- suttogta búgó hangján fülembe. Megremegtem, ahogy meleg lehelete bőrömet súrolta, de nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy könyörögni lásson. Visszadőltem a párnák köz, miközben egyik kezemmel hajába túrva húztam magam után. Ajkaira hajoltam és vadul falni kezdtem őket, ezzel elterelve a figyelmet. Éreztem, hogy megadja magát és hagyja, hagyj vezessek most én. Lassan végignyaltam puha párnáin, majd nyelvét vad táncba hívva fordítottam helyzetünkön és magam alá gyűrtem a modellt. Elválltam már pirossá vált szájától és mély hangom dörmögni kezdtem:

- Nem én leszek az, aki könyörögni fog. – húzódott egy perverz mosoly ajkaimra, majd apró csókot hintettem övéire.

Wonho: Ohh jézusom az a hang. Beleremeg minden porcikám  minden egyes mozdulatába és már tényleg nem sokon múlik, hogy könyörögjek neki, de bizony ez nem fog megtörténni. Jó a tűrőképességem, ezért várok és elérem, hogy ő legyen, aki előbb megtör.  Fordítok helyzetünkön, majd lábai közé helyezkedem úgy ingerelve és érzem, ez megteszi a hatását. Minden alkalommal ,ahogy megmozdulok megremeg és sóhajtozni is kezd alattam miközben nyakát kezdem kényeztetni. Egyre lentebb haladtam csókjaimmal majd alhasánál álltam meg és arra kicsit több időt szenteltem. Egyre kéjesebb nyögések szakadtak fel torkából és egyre többször rándult össze alattam. Lehúztam boxerét majd végig nyaltam teljes hosszán. Teljesen fel volt tüzelve én pedig ezt kihasználva távolodtam el tőle, de csak annyira, hogy várakozón szemébe tudjak nézni. Láttam arcán a kéjt és a tehetetlenséget, hogy most kimondja vagy szenvedjen tovább ezért az előző mozdulatot megismételve néztem újra rá.

- Kérlek...- nyögte elfúló hangon.

- Mit szeretnél édesem? - haraptam be alsó ajkam és néztem rá kérdőn.

I.M.: Nem fogom kimondani. Makacsoltam meg magam, majd a mellettem lévő párnáért nyúltam és arcába nyomtam jelezve, hogy csináljon valamit, különben könyöröghet évekig, hogy bocsássak meg neki, amiért faszkalap volt.

- Won…ho.- dörmögtem mély hangon a nevét, hátha veszi a lapot és folytatja, amit abbahagyott. De a modell nagyon nem akarta folytatni…
Szóval így állunk. Vállaira simítottam kezeimet, majd egy hirtelen mozdulattal, magam mellé döntöttem.

- Játszhatunk, ha azt szeretnéd. - hajoltam olyan közel füléhez, hogy ajkaimmal súroltam bőrét. Éreztem, ahogy hangom hallatára megremeg alattam.

Wonho: A kis pimasz inkább párnát nyom az arcomba mint, hogy kérjen. Veszem én a lapot, de kíváncsi vagyok meddig mehetek el, ezért továbbra sem cselekszem... A következő mozdulatával viszont igen csak meglep, hangjába pedig beleremegek. Visszafordítom magam alá és most már folytatom, amibe belekezdtem.

- Szerencséd, hogy ennyire kívánatos vagy. - duruzsolom ajkaira, amire rögtön rá is tapadok, közben pedig lenyúlok férfiasságához, hogy kényeztetni kezdjem. Belenyög a csókba, amitől libabőrős leszek és elszakad a cérna. Nem tudok tovább várni ezért kicsit lentebb vándorol kezem, hogy elő tudjam készíteni.

I.M.: Kérem szépen én mindig kívánatos vagyok. Ezt a torkomból feltörekvő nyögések is szépen konstatálják, mivel Wonho egyre jobban kezdi elveszteni a fejét, ahogy ujjaival bejáratomnál köröz. Bár mondanám, hogy hagyja ki ezt a részt, valahogy magam se vagyok biztos benne, hogy másnap örülnék annak, hogy sajgó fenékkel kell mennem várost nézni; így hagytam, hogy ujját szép lassan belém vezesse. Egy halk nyögés hagyta el számat, miközben testemen jóleső bizsergést futott végig. Érezni akartam…érezni, ahogy megint eggyé válunk.

- Ennyire türelmetlenek vagyunk? – hajolt fülemhez, miután mocorogni kezdtem jelezve neki, hogy haladjon.  Képtelen voltam válaszolni, így hajába markolva húztam fel magamhoz és vadul ajkaira martam.

Wonho: - Ezt igennek veszem. - nevettem fel majd egy kevéske tágítás után mikor jónak éreztem kihúztam ujjaim és lábai közé helyezkedtem. Tagomat bejáratához nyomtam, amitől halkan felnyögött,  majd lassan de biztosan beléhatoltam. Nem akarok akkora állat lenni, mint legutóbb amit szóvá is tett akkor így óvatos vagyok, hogy szokja a helyzetet. Felé hajolok és ahogy lassan mozogni kezdek apró csókokkal terelem el az átmeneti fájdalomról figyelmét.

- Megőrjítesz. - nyögtem ajkai közé majd kulcscsontjára tértem át miközben a tempót egyre csak gyorsítottam.

I.M.: Képtelen voltam megszólalni. Pedig ki akartam mondani, hogy nincs egyedül ezzel. Nemcsak én őrjítem meg őt, fordítva is igaz. Lassú mozgásával, apró csókjaival az őrület szélére kerget.

- Won...ho. - sóhajtottam nevét miközben egyre gyorsabb tempóra kapcsolt. Mondani akartam valamit, de már magam sem tudom mi volt az, így karjaimat nyaka köré fonva húztam ajkaimra. Ujjaimmal vadul szántottam végig dús haján miközben párnáit harapdáltam.

Wonho: Már éreztem, hogy nem sok van hátra így gyorsítottam a tempón kettőnk közé vezettem kezem, hogy őt is még nagyobb gyönyörhöz juttassam mikor megszólalt telefonom ezzel megtörve a kellemes hangulatot.

- Ne foglalkozz vele. - harapott nyakamra és próbáltam is figyelmen kívül hagyni, de mikor már vagy öt perce csörgött megállás nélkül kénytelen voltam tenni valamit. Egy utolsó puszit nyomtam az alattam fekvő szájára majd kihúzódtam belőle és lemásztam az ágyról, hogy előkotorjam farmerom zsebéből azt a vackot.

- Mit akarsz?- mordultam bele a telefonba ingerülten.

- Wonho drágám. Hiányzol. - hallottam meg egy idegesítő nyafogást a vonal túloldaláról.

- Ki vagy?- vontam fel szemöldököm idegesen fel-alá járkálva.

- Jess. Jajj drágám hát fel se ismersz?- duzzogott be.

- Jessica figyelj jól... se a drágád nem vagyok se senkid. Egyszer lefeküdtünk mikor fogod fel, hogy nem érdekelsz? És most szépen tegyük le, a számom pedig felejtsd el..- morogtam kissé talán fenyegetően.

I.M.: Persze hagyj itt nyugodtan… Nem gond. Végülis nem éppen valami meghitt közepén voltunk. Nem,mert amit éppen csináltunk nem szeretkezés volt, hanem két kiéhezett fenevad vacsorája.

Nem gondolkoztam. Kipattantam az ágyból felkaptam az utamba kerülő ruhákat és az ajtóig magamra kaptam őket. Azt se érdekelt, hogy a textildarabok összekeveredtek és a saját alsóm helyett az övét vettem fel. A lényeg az volt, hogy minél előbb eltűnjek innen, hogy a lehető legmesszebb kerüljek ettől a helytől.

Hangosan csaptam be magam után az ajtót és futásnak eredtem. Nem tudtam hova megyek csak azt tudtam, hogy el innen. Jó messzire attól a szobától, amiben életem szerelme újra darabokra tört.

Wonho: A picsába... ezt megint sikerült jól elbasznom. Ahogy csattant az ajtó én is gyorsan magamra kaptam ruháimat és mint az őrült szaladni kezdtem utána. Körbe-körbe mentem az épületek között hátha megtalálom de semmi... az égvilágon semmi. Lassan este lesz,  sötétedik én pedig egyre jobban aggódom. Idegen helyen vagyunk...és hát valljuk be most nem kedvelt személy a rajongóim között. Fene tudja hány órája bóklászom, hogy megtaláljam, és hiába hívom azt az átkozott telefont folyamatosan kinyomja és a hangposta kapcsol. Már számtalan üzenetet is hagytam, hogy aggódom; vegye már fel, de semmi.

Lassan visszaindultam a szálloda felé hátha ő is hazament időközben mikor megláttam egy ház tövében ücsörögni kisírt szemekkel. Amilyen gyorsan tudtam odaszaladtam és azonnal felhúztam a lépcsőről, hogy magamhoz öleljem.

-Te kis butus ha tudnád, hogy aggódtam. - szorítottam meg, de ő eltolt magától és dühösen nézett rám.

I.M.: - Aggódhatsz is. – fordítottam neki hátat és elakartam indulni a sötétbe, de nem tudtam merre lenne biztonságos, így megtorpantam.

- Gyere vissza. – kérte kétségbeesett hangon.

- Mégis miért?- kérdeztem, és mielőtt még a modell válaszolhatott volna folytattam. – Azért, hogy megint ott hagyj? Hogy hiú reményekkel álltass és a végén darabokra törj? Kösz, de már így is elég padlón vagyok, nem akarok még ennél is mélyebbre süllyedni. – végig úgy mondtam, hogy háttal álltam neki. képtelen voltam ezeket a szemei nézve kimondani, így is fájtak, de tudtam, hogy a mi kapcsolatunk eleve halálra van ítélve, így nincs miért folytatni ezt az egyoldalú sóvárgást.

Wonho: - Channie figyelj rám. - léptem hozzá majd magam felé fordítottam és megfogtam kezeit. - Menjünk vissza a szállodába és beszéljük meg oké? Nem hagyhatsz csak így el. Felforgattad az egész életem és most csak úgy kiszállnál belőle?- vontam fel szemöldököm de szavaim nem épp úgy sültek el ahogy akartam. Kitépte kezeit enyémből és újból sírni kezdett.

-Felforgattam az életedet? Bocsáss meg hidd el nem akartam beléd szeretni..-üvöltött velem.- Unom, hogy egyoldalúak az érzéseim... keress valami csajt dugd meg és folytasd az életed úgy mint mielőtt megismertél hisz úgysem vagy meleg, hisz nem bírod a férfiakat te magad mondtad. Zárjuk le és tegyünk úgy mintha nem is ismernénk egymást. - halkult kissé el miközben egyre jobban nyelte könnyeit.

Közelebb léptem hozzá és erősen magamhoz szorítottam, hogy ne tudjon szabadulni majd nagyon halkan kezdtem mondandómat fülébe mormolni.

-Az, hogy felforgattad az életemet a lehető legjobb dolog ami valaha történt velem ezt ne felejtsd el... és most nagyon jól figyelj rám. Tényleg nem vagyok meleg és valóban taszít más férfiak gondolata viszont az egy tény, hogy egy férfiba vagyok szerelmes. - ahogy a végét kimondtam a sírása..sőt még a lélegzet vétele is félbemaradt és eltolt magától.

- Mi? - kérdezte nagyokat pislogva.

- Szeretlek. Érted? Mindennél jobban.

I.M.: Nem hittem a füleimnek, ahogy a szemeimnek sem; sőt semelyik érzékszervemnek sem. Ez nem lehet igaz. Biztos csak szórakozik velem. Vagy ez egy álom…de ez nem a valóság, akkor  nem akarok felébredni…

- Changkyung.- tette óvatosan vállaimra kezeit, hogy visszarántson a jelenbe, visszarántson magához és ráébresszen nagyon is a valóságban vagyok és nem csak az elmém játszadozik velem.  

- Komolyan gondoltad? – kérdeztem bátortalanul. Féltem feltenni ezt a kérdést, de biztosra kellett mennem. Nem szaladhattam bele egy újabb csapdába, mert ezt már nem éltem volna túl. Túl sok lett volna számomra, ha nem gondolja komolyan…

- Igen. – suttogta ajkaimra. Éreztem leheletét, ahogy a forró levegő párnáimhoz ér. Viszont ajkai nem mozdultak. Várt… a válaszomra várt, hogy én is kimondja, de szavak helyett tettekkel válaszoltam. Kezeimet vadul fontam nyaka köré majd ajkához hajoltam és vadul, birtoklón faltam puha párnáit...