Behálózva 9.rész

Wonho: Lassan egy hét telt el azóta, hogy úgy döntöttem megpróbálom a kölyökkel persze azt tudomásul kellett vennie, hogy mind ezt titokban hisz a karrierem miatt nem tudhat rólunk senki. Ez miatt elég sokat vitázunk, mert így még mindig másznak rám a lányok munkában és munkán kívül is, amit ChangKyun elég nehezen visel. Ma eljött elém mire végeztem a fotózáson és két lány a karomba csimpaszkodva jött ki velem egészen autómig nyafogva, hogy menjek velük szórakozni este, amit én csak egy "majd legközelebb"-el hárítottam viszont I.M nem nézett jó szemmel, így most hozzám se szól, miközben hozzám tartunk.

I.M: Már egy hét telt azóta a bizonyos este óta, mikor a mellettem ülő valami vallomás félét tett, ezzel felébresztve bennem a reményt, hogy nem egyoldalúak érzelmeim. De bár ne tett volna semmit. . Nem bírom azokat a feltételeket, amiket kikötött. Jóformán sehol nem lehetünk együtt, ha meg véletlen igen, mindig megzavar a menedzsere.
- Haragszol? – kérdezte az egyik piros lámpánál, miközben arcomat tanulmányoztam. Nem néztem felé úgy válaszoltam neki.

- Nem, miért haragudnék?- próbáltam még jobban elfordulni, de a biztonsági öv nem engedte.

Wonho: Komolyan mondom, olyan mint egy makacs kisgyerek. Csak mosolygok durcázásán és állánál fogva - bár ellenkezik - magam felé fordítom arcát és egy rövid puszit nyomok ajkaira.

- Na ne duzzogj.- mosolygok rá majd mikor ismét zöldre vált a lámpa elindulok.

Hazaérve miután leparkoltam és felmegyünk lakásomra még mindig nem úgy fest, hogy ő ma bármiféle beszélgetést akar folytatni velem.

- Holnap programunk van. - húzom magamhoz. Erre rám emeli tekintetét, de válaszolni csak kis idő elteltével hajlandó.

- Mi? Semmi kedvem a managereddel találkozni se semmi "nem tűr halasztást" dologhoz...- morogja orra alatt, amire felkuncogok.

 - Randizzunk. - bököm ki, amire kikerekednek a szemei...persze megértem hisz tényleg nem mentem még vele sehova.

I.M: Kidülledt szemekkel néztem rá. Még levegőt is elfelejtettem venni, rövidke mondata hallatán. Hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem álmodom, hanem ez a valóság. És ezt a mondatot tényleg Wonho mondta, arcomba csíptem:

- Aúú. – simogattam óvatosan bőröm.

- Bolond. – döntötte homlokát enyémnek és így nézett szemeimbe. Arcomat egyből elöntötte a pír és lehunyva szemeit fordultam az ellenkező irányba.

Wonho: Hihetetlen néha milyen zavarba tud jönni és ez nagyon aranyos. Megragadom csípőjénél és eltántorgok vele a kanapéig, hogy miután leültem ölembe húzhassam a kipirult fiút is.

- Itt maradsz nálam a héten?- csókolok nyakára egy aprót. - Nincs semmi munkám... és ha szeretnéd a mobilomat is kikapcsolom. - húzódik egy apró csábos mosoly a számra ezzel fürkészem arcát, hogy lássam reakcióját. Tudom mennyire idegesíti telefonom, hisz mindig akkor csörrent meg mikor épp benne lettünk volna a dolgokban és így félbe kellett szakítanunk, hogy elintézhessem a managerem által sürgősnek titulált jelentéktelen dolgokat. Az pedig, hogy egy hete együtt vagyunk és még csak nem is szexeltünk azóta meglep...mármint talán kiskamasz koromban bírtam utoljára ennyi ideig.

I.M: Kellett pár pillanat mire felfogtam a dolgokat, de amint feldolgoztam őket, egyből megfordultam és válasz helyett Wonho ajkaira tapadtam. Boldog voltam, hogy a kedvemben akart járni, és ezt a boldogságot az ő tudtára is adtam

- Szóval maradsz? – vált el puha párnáimtól.

- Meglátjuk. – adtam egy bizonytalan választ.

Wonho: - Ma azért nálam alszol ugye? Beviszlek dolgozni ha akarod és haza is hozlak. - cirógatom oldalát ő pedig cicásan bújik közelebb. Aprót bólint  beleegyezésképp mire megcsókolom és a kanapéra döntve fölé mászok úgy folytatom a csókot. A pillanatot - szokás szerint - telefonom csörgése szakítja félbe mire látom ChangKyun kissé ideges és egyben szomorkás arcát.

- Ne haragudj. - sóhajtok fel és ingerülten veszem fel a telefont. - Nem érdekel, rá ér. - morgom bármi köszönés nélkül.

- De hisz nem is tudod mit akarok. - mondta kissé hitetlenkedve.

- Nem is érdekel. És biztos vagyok benne, hogy várhat. - nyomtam ki a telefont. Kivettem aksiját és elhajítottam a darabjait a szoba különböző pontjaiba. I.M hálásan nézett rám aztán kissé sajnálkozva telefonom darabjai, amik igazán nem tehetnek arról amilyen sorsra jutottak. - Szerintem vehetsz újat. - néz rám komoly fejjel.

- Nem számít. - tapadtam újból ajkaira.

I.M: Kezeimet nyaka köré fontam, ahogy megéreztem ajkait újra enyémeken. Boldogság járta át a testem előbbi tettétől; bőröm forróvá vált véletlen érintéseitől. Kívántam Wonhot, de féltem, hogy ha most engedek neki, mindent a szexel fog jóvá tenni és megoldani, így bármennyire is vágytam rá vállaira tettem kezem és egy utolsó csókolt lehelve ajkaira toltam el magamtól.

- Éhes vagyok. – nyögtem be az első dolgot, ami eszembe jutott és amivel leállíthattam a felettem térdelő srácot. – Együnk valamit. – másztam ki alóla és a konyhába sétáltam megnézni mi van a lakásban.

Wonho: Felkeltem és egy sóhaj kíséretében utána mentem. Kinyitottam a hűtőt és rá kellett jönnöm, hogy nincsen semmi kész kaja itthon.

- Szóval... rendeljünk?- nézek rá de ő csak nemlegesen megrázza fejét.

- Főzz nekem valamit. - néz rám kiskutya szemekkel.

- Évek óta nem főztem magamra....- bizonytalanodok el de mégis előpakolok és neki állok az étel elkészítésének. Igazából egész jól tudok főzni csak az utóbbi években bejárónőim mindent elintéztek helyettem...azt hiszem el lettem kényeztetve.

Alig fél óra alatt kész is lettem majd lepakoltam a hálásan rám pislogó fiú elé a tányért.

I.M: Mikor elém tette a gőzölgő tányért, az étel látványától a nyál is összefutott a számba. Nagyon jól nézett ki, így egyből a tányér mellé készített pálcikákért nyúltam.

- Jó étvágyat. – biccentettem egy aprót, majd falatozni kezdtem.

- Valami gond van? Nem ízlik? – nézett rám aggódó pillantásokkal Wonho, mikor fancsali képet vágva abbahagytam az evést. Pár percig még mozdulatlanul ültem, a fém pálcákat is letettem kezemből. – ChangKyun. – ért vállamhoz. Apró mosoly húzódott szám szélére.

- Wonho…- szólítottam meg elhaló hangon, majd kétségbeesve néztem szemeibe. – Nem tudom…Igazából…Hogy is mondjam. – kezdtem el hablatyolni. - Nagyon finomat csináltál. – villantottam meg egy ezer wattos mosolyt.

Wonho: Ahogy fancsali képpel letette a pálcikáit megijedtem... hisz nem gondoltam, hogy ennyire borzalmas amit csináltam.

 – Nem tudom…Igazából…Hogy is mondjam. – kezd bele én pedig teljesen lefagyok.-Nagyon finomat csináltál.-fejezi be én pedig megkönnyebbülten felsóhajtok.

- Kabbe. - morgom orrom alatt sértettet játszva majd leülök vele szembe és szúrós szemmel nézek rá...Had gonoszkodjak kicsit én is.

I.M. : Halkan tettem le az újból kezembe került pálcikákat mondata után, majd kitoltam székemet  és mellé sétáltam. Hosszú pillanatokig csak néztem, ahogy eszek, majd keze után nyúltam ezzel megállítva őt.  Fejét felém fordította és kérdőn pillantott rám. Végigsimítottam kézfején, majd leguggoltam. Szabad kezem térdére tettem, majd ujjaimat végighúztam combján.

Wonho: Ahogy duzzogásomon túl tett éhségem figyelmemet csak a tányéromnak szenteltem épp ezért ért meglepetésként ahogy megfogta kezemet és elém guggolt. Végig simított combomon és egyre beljebb kezdett cirógatni. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam hisz nem gondoltam, hogy egy egyszerű felindulásomból tett kijelentésem ténylegesen meg is teszi. Még párszor végig simított belső combomon majd férfiasságomra vezette. Mielőtt nadrágom gombjaira tért volna megfogtam kezét mire kérdőn nézett rám. Csak álla alá nyúltam és lehajolva hozzá csókot nyomtam ajkaira.

I.M.: ahogy ajkai enyémekhez értek el is feledkeztem, hogy az előbb még mennyire éhes voltam. Éhségem most teljesen más szempontból támadt. Kiegyenesedtem, majd ölébe ülve mélyítettem el csókunkat.  Ujjaimmal óvatosan végigsimítottam nyakán, majd két kezem közé fogtam arcát. 

Csípőmmel löktem egyet, mire belenyögött a csókba.

- Chang…Kyun.

- Hmm? – néztem szemébe.

Wonho: Ahogy rám nézett pillanatokig csak néztem arcát aztán kezeim közé vettem és hosszú pillanatokig csak néztem. Még magamat is meglepem viselkedésemmel, de azt hiszem boldog vagyok. Még sosem volt normális kapcsolatom hisz mindenkinek csak az számított, hogy sok pénzem van és híres vagyok.... ChangKyunon érzem, hogy mindez őt nem érdekli. És habár sosem gondoltam, hogy egy fiú mellett...de valóban boldog vagyok.

-Mit szeretsz bennem?- kérdeztem szinte suttogva, de egyszerűen tudni akartam, hogy mindazok ellenére ahogy viselkedtem vele az elején mi az amit szeret bennem.

I.M.: Hirtelen nem tudtam mit válaszoljak neki, mert magam sem tudtam kérdésére a választ. Annyiban voltam biztos, hogy vonzott ez a pasi és akkor enyhén fejeztem ki magamat, de konkrét dolog, ami miatt ez a vonzalom kialakult nem tudtam volna mondani, így úgy tettem, mint aki nem hallotta a kérdést és nyakához hajoltam, hogy apró, lágy csókokkal kényeztessem a puha bőrt.

Wonho: Bár tudom jól, hogy hallotta kérdésem nem teszem fel még egyszer. Nem erőltetem...ha nem akar válaszolni nem baj. Pláne, hogy én még sosem mondtam ki neki, hogy mit érzek...legfőképp azért mert én sem tudom.

Ahogy nyakamat kezdi kényeztetni ellazulok.

-Mm.-engedtem ki egy halk morgást mire rám emeli tekintetét egy boldog mosollyal arcán.

- Édes vagy. - simítok végig arcán majd én veszem kezelésbe nyakát apró nyögéseket kicsalva belőle.

I.M.: Habár aranyos volt tőle, hogy mindig édesnek nevezett, engem valahogy ez mégis feszélyezett. Valamiért, ha ez a szó elhangzott a szájából nem felhőtlenül boldog voltam hanem kicsit megtört. Olyan érzésem támadt ettől az aprócska kedveskedő szótól, mintha Wonho lánynak hinne.

- Mi a baj? – kérdezte, ahogy látta habozni kezdek.

- Semmi. – erőltettem egy mosolyt az arcomra és szájához hajoltam, de mielőtt apró csókot lophattam volna tőle vállamnál fogva tolni kezdett magától.  – Tényleg nincs semmi.

- Attól, hogy néha érzéketlen vagyok, még látom, hogyha valami nincs rendben.

Pillanatokig ültem vele szembe szótlanul és szemeit bámultam. Láttam rajta az eltökéltséget, hogy addig itt tart,amíg el nem mondom mi a baj. Aprót sóhajtottam jelezve, hogy megadtam magam.

- Nem szeretem, ha azt mondod édes vagyok.- kezdtem el nadrágommal bibelődni.

Wonho: -Miért nem?- nézek rá érdeklődve hisz én azért mondtam neki mert valóban aranyos. Ő csak megrántja vállát pedig tényleg tudni akarom ezért állánál fogva magam felé fordítom arcát és kérdőn felhúzom szemöldököm.

- Mert nem akarom, hogy lányként tekints rám. - mondja szinte suttogva én mégis tisztán hallom majd halkan kuncogni kezdek.

-A legkevésbé sem tekintek nőként rád. - adok apró puszit szájára. - De akkor is van egy kisfiús aranyosságod és azt hiszem ez az ami miatt sz...kedvellek. - köhécselek kissé mondatom végén remélve nem veszi észre azt az apró nyelvbotlást.

I.M:- Wonho. – fogtam kezeim közé arcát. Láttam rajta, hogy zavarban van, így nem firtattam tovább a dolgot. Boldog voltam. Még ha nem is teljesen azt, mondta amire készült, de boldogsággal töltött el piciny vallomása.

Ajkaira tapadtam, miközben kezemmel már pólója alatt simítottam fedetlen bőrét. Hosszú percekig játszadoztunk egymás puha párnáival mikor megelégeltem a dolgot és elváltam vörössé vált ajkaitól. Zihálva néztünk egymást szemébe, majd megfogtam a pamut anyagot és kibújtattam pólójából.

Wonho: Örültem, hogy nem kezdett el rágódni mondandómon majd mikor megelégelte a csókot és kibújtatott felsőmből felemeltem és miután derekamra kulcsolta lábait eltántorogtam vele a kanapéig. Óvatosan tettem le rá és folytattam nyakával a kényeztetést. Az az igazság , hogy azt az estét leszámítva még mindig tapasztalatlan vagyok ezen a téren így még félek tovább menni hisz múltkor is fájdalmat okoztam neki...viszont érzékelhető problémája van már odalent így erőt véve magamon haladtam egyre lentebb csókjaimmal majd pár pillanatot habozva ahogy nadrágja korcához értem kezdtem kibújtatni belőle. Féltem ugyan hisz....nem gondoltam volna, hogy valaha ilyesmi megfordul egyáltalán a fejemben....de ha vele tervezek maradni előbb utóbb erre is sor kerülne....és mióta együtt vagyunk szex ugyan nem volt de ő többször is kényeztetett ebben a formában...most azt hiszem itt az ideje viszonozni.

I.M.: Köpni-nyelni nem tudtam, ahogy lehúzta rólam nadrágom és bár bizonytalanul, de nem hátrált meg és már merev tagom kezdte kezével kényeztetni.

- Ugye tudod, hogy nem kell ezt csinálnod? – emeltem fel fejét állánál fogva, hogy rám nézzen, de ő nem tántorodott el. Láttam a szemében az elszántság, ami mosolyt csalt arcomra, így egy lágy csókot hintve ajkaira hagytam, hadd kényeztessen a maga módján.

Wonho: Iszonyatosan bizonytalan vagyok...és furcsa is ez az egész, de nem akarom felé mutatni ezt ezért inkább nem is válaszolok csak úgy folytatom amit elkezdtem miután egy finom csókot ad. Nem akarok béna lenni annak ellenére sem, hogy még sosem csináltam ilyet...visszagondolok minden egyes alkalomra amire csak tudok amikor én voltam a kényeztetett fél és úgy kezdek neki, hogy próbálom azt csinálni amit ők tettek velem....meg persze amit tudom, hogy én is élveznék. Már amikor számba fogadom jól eső sóhaj tör fel torkából és ahogy mozgatom fejem és néha erősebben szívom meg élvezettel teli nyögései is utat törnek amitől felbátorodom.

I.M: Érzem az elején mozdulataiban, hogy bizonytalan, de kezdeti remegései, véletlen érintése is felkeltik bennem a vágyat. Számat egyre több sóhaj hagyja el, néha nyögésekkel keveredve, ahogy szájával játszadozik. Egy pillanatra arcához kapok, hogy felemeljem fejét. Mikor szemei találkoznak az enyémmel, rekedt hangom teszem fel kérdésem:

- Te még tényleg nem csináltál ilyet?! –

Wonho: Kissé megijedtem ahogy felemelte fejem de amikor rákérdez, hogy tényleg nem csináltam-e még ilyet el is kuncogom magam.

- Nem...viszont már rengetegszer volt benne részem. - mosolygok, de hirtelen elkomorodik tekintete. - Most pedig a legjobb tanárom van, aki csak létezik. - korrigálom valamennyire előző kijelentésem majd mielőtt moroghatna valamit felhajolok hozzá és apró csókot nyomok szájára, hogy aztán vissza mászva ott folytassam ahol abba hagytam.

I.M: Kicsit rosszul esik, mikor felhozza mennyien szereztek neki így örömet, de második kijelentése már valamennyire enyhít ezen. Picit bele is pirulok, de nem éreztetem vele, hogy jól estek ezek a szavak tőle. Mikor ajkai enyémekhez érnek nem akarom elengedni, de ahogy a puha párnák újra merev tagomhoz érnek, már nem bánom, hogy nem ajkaimmal játszadozik.

Wonho: Egyre többször rándult össze közel az orgazmushoz ezért eltávolodtam tőle és kézzel fejeztem be. Miután elélvezett felmásztam hozzá, és figyeltem még mindig élvezettel teli vonásait, ahogy kissé zilálva szuszogott. Adtam egy apró puszit szájára majd eltávolodtam tőle, hogy egy kaján mosollyal szemébe nézhessek.

-WonHo.-hajolt volna ajkaimra, hogy megcsókolhasson de hátrébb húzódtam és ugyanazzal a féloldalas mosollyal figyeltem arcát.

-Na milyen volt?- húztam fel a hatás kedvéért egyik szemöldököm is.

I.M:- Hát…- ültem fel, hogy szemeink egy magasságba legyenek. – Volt már részem jobban, de nem volt olyan rossz. – vakartam meg a fejem a hatást kedvéért. Arca eltorzult mondataim hallatán, nekem meg apró mosoly húzódott szám szélére.  Kezeim közé vettem arcát, ezzel kényszerítve, hogy rám nézzen. – Csak vicceltem. Nagyon jó volt. - mosolyogtam rá, majd ajkai után kaptam. Vadul kezdtem falni puha párnáit, közben közelebb csúsztam hozzá. Testünk szinte összeért, a levegő vibrált körülöttünk és ajkaink cuppanásival keveredett sóhajaink zengték be a szobát.

Wonho: - De elszemtelenedett valaki. - nevetek fel miután elváltak ajkaink majd nyakát veszem kezelésbe nagyobb foltokat hagyva magam után. Élvezettel teli nyögéseit apróbb harapásokkal jutalmazom majd mikor elválok tőle hirtelen nyakamra cuppan, hogy ő is egy apró lila foltot hagyjon rajtam.

-Héé. Mért dolgoztatod meg így a sminkes lányaimat hmm? - nevetek fel.  -Most aztán magyarázkodhatok amiért őket meg nem vittem a megígért randira… - játszom meg mennyire zavar a dolog...ha ő lehet szemtelen én miért ne.

I.M.: Egy szó nélkül álltam fel mellőle és indultam el a fürdőbe, de mielőtt becsaphattam volna magam után az ajtót csuklómra fonta ujjait és kényszerített, hogy szemeibe nézzek.

- Most megsértődtél?

- Nem. – próbáltam kiszabadítani magam.

- Nem hiszek neked.

- Akkor ne higgyél. – makacskodtam tovább.

- ChangKyun. Sajnálom, nem viccelődök ilyennel többet. – simított végén arcomon, amibe beleremegtem.

- Remélem. – hunytam le szemeimet és pár pillanatig csöndben álltam karjai közt. – Wonho.- nyitottam ki szembogaraimat. – Mennem kell dolgozni.

Wonho: - Elviszlek. - húztam magamhoz, hogy megölelhessem. - És tényleg sajnálom. - adtam puszit homlokára.

- Nem kell elvinned. - húzódott hátrébb.

- Tudod milyen messze lakok a bártól? Ne makacskodj hanem szedd össze magad és menjünk. - mondom ellentmondást nem tűrően.

Bement a fürdőbe zuhanyozni amíg én fogat mostam majd röpke húsz perccel később már autómban ülve tartottunk a bár felé.

- Mikor végzel? Érted jövök. - álltam meg vele szembe a bejáratnál.

I.M.: Duzzogtam tovább, de azért elmentem tusolni hátha enyhül egy picit féltékenységem. Utáltam, hogy egy nőcsábászba szerettem bele és tőle se várhattam el, hogy egyik napról a másikra megváltozzon miattam mégis bántott, ha lányokról beszélt a közelemben. 

- Francba. – ütöttem ököllel a falba, miközben a hideg víz alá álltam. Húsz percig áztattam magam, mikro úgy éreztem, hogy most már el tudok indulni melózni. Gyorsan felöltöztem és már mentünk is a kocsihoz.

- Mikor végzel? Érted jövök. – szállt ki velem együtt.

- Haza tudok menni egyedül is. –

-ChangKyun.- hallottam hangjában a megbánást és a kérlelést is.

- Ma én zárok, szóval ötnél előbb nem nagyon végzek.  – húztam el számat. Utáltam, ha nekem kellett zárnom.

Wonho: - Akkor fél ötre jövök. - már látom, hogy ellenkezne mert ő ötöt mondott ezért megelőzöm. - Majd még meg iszom valamit. - mosolyodom el de látom ez a válasz se tetszik neki.

- Utálom ha iszol mikor vezetsz. - teszi karba kezét és rosszallóan néz rám.

- Jó akkor valami alkohol menteset. - teszem fel megadóan két kezem majd sóhajtok egyet. Elköszönésképp megcsókolnám, de nem tehetem hisz túl sokan vannak az utcán ezért csak bocsánat kérően nézek rá majd nem feltűnően végig simítok karján.

- Akkor félötkor. - intek neki és az autó felé veszem az irányt