Woobin: Reggel egész kipihenten és jókedvvel keltem, így
apró mosollyal mentem ki, hogy elfogyasszam reggeli feketémet. Jongsuk már az
asztalnál ült és üveges szemekkel kavargatta a kávéját.
- Mi van túl sok pornót néztél az éjjel?- hatalmasodik el
vigyorom.
- Túl jó kedved van Woobin...túl jó... -nyögött fel majd
homlokát az asztallapnak támasztotta.
- Neked meg mi bajod van?- öntök ki egy bögrébe kávét és
ülök le vele szembe még mindig vigyorogva.
- Egyesekkel ellentétben én nem dőltem ki tök korán...alig
tudtam aludni. - néz fel egy pillanatra, majd újból az asztalra helyezi fejét
mire belőlem feltör a nevetés. A reggeli szenvedő Jongsuk látványa
szórakoztatóbb mintha filmet néznék.
- Woobin!- néz fel rám szikrákat szóró szemekkel. -
Inkább készülj a röhögés helyett...emlékszel? Fél órával kezdés előtt!
- Kössz, oda a jó kedvem. - lohad le mosolyom egyből...-
Nincs kedvem a hisztishez. - sóhajtok fel.
Taehyun: Reggel korán keltem és bár hulla fáradt voltam
ma nem mondhattam be az unalmasat. Gatyába kellett ráznom magam és időben
beérni a céghez.
- Taehyun. - nyitott be Hoon a szobámba.
- Fent vagyok. Tíz perc és indulhatunk. - bújtam ki a
takaró alól és elcsoszogtam a szekrényemig.
A tíz percből végül negyed óra lett, de még így is időben
voltam ahhoz, hogy ma mindennek megfeleljek és ne rontsak el semmit.
Négyen ültünk a sötét próbateremben, Seungyoon
nélkül.
- Nem hiszem el, hogy mind a négyen eltűnnek. A telefont
egyik se veszi fel és mindjárt itt a comeback. - hallottuk a folyosóról
leaderünk kiabálását.
- Itt az idő. - suttogta a mellettem ülő Jinwoo. Kezébe
vette a tortát miközben Mino meggyújtotta rajta a gyertyákat és amint kinyílt
az ajtót egy emberként kezdtünk énekelni Yoon szülinapja alkalmából...
A kis partink teljesen elfeledtette velem kötelességeim
és megszűntette minden időérzékem.
- Úristen mennyi az idő?! - kiáltottam fel mikor eszembe
jutott, hogy nekem nagyon nem kéne már itt lennem.
- Lassan tíz. - válaszolt az éppen betoppanó
menedzserünk.
- Meg fog ölni. - kaptam fel a cuccom és minden további
szó nélkül hagytam el a termet és indultam a szövegkönyvolvasásra.
Woobin: Még mielőtt elindultam elintéztem egy-két dolgot,
majd még az ajtóból barátom felé néztem.
- Biztos nem jössz velem?- nézek rá.
- Nem... nincs kedvem a veszekedésetek hallgatni. - zárta
le ennyivel.
- Oké. - ezzel el is indultam.
Pontosan érkeztem az általam megadott időpontban, de a
kölyöknek még nyoma sem volt....mint ahogy a következő húsz percben sem.
- Megölöm. - morogtam magamban majd ideges léptekkel
indultam meg az épület felé.
Már az ajtót nyitottam mikor a nevem hallottam meg hátam
mögül.
- Öhhm szia.- vakargatta meg a tarkóját.
- Öhhm szia? Ennyi?- vontam fel szemöldököm miközben
belülről nyugtattam magam, hogy ne kezdjek ordítani.
- Bocs volt egy kis dolgom. - sóhajt fel. - Na rendezzük
le és felejtsük el. Mennyi?- kérdezi és már tárcáját veszi elő.
Hát a pofám leszakad ettől a gyerektől.
- Hidd el én nagyon szívesen elfelejtenélek...és tedd el
azt a tárcát, mert kurvára nem érdekel a pénzed. Egy ne haragudj, hogy beléd
hajtottamnak és ha nem lépsz le csak úgy utána, sokkal jobban tudtam volna
örülni...- forgatom szemeim.
Taehyun: Hirtelen azt hittem rendes fickó ez a Woobin, de
szemforgatása elárulta, hogy csak ezt a látszatot akarja kelteni. Végülis
színész, megy neki az ilyen.
- Mit ácsorogsz ott? Ma is el akarsz késni? – fordult
vissza a folyosó végéről. Teljesen lefagyva álltam ott, hiszen ő volt az utolsó
ember, akitől elvártam volna, hogy szól arról, hogy ne basszak ki
magammal. Neki lett volna a legjobb, ha
ma megint elvágom magam a rendezőnél. Azt hiszem tényleg ki kell préselnem
magamból egy bocsánatkérést.
Helyet foglaltam a teremben és belekukkantottam a
szövegkönyvben. Első olvasatra egész jónak tűnt a sztori és reménykedtem benne,
hogy a felvételekkel valami pazar dolgot dobunk a piacra.
- Ebédszünet. – utasított minket a rendező. Azonnal
felpattantam helyemről és mielőtt szem elől téveszthettem volna az ördögöt
üldözőbe vettem, de telefonom féktelen rezgése megzavart.
- Na élsz még? – nevetett a vonal túl végén Mino.
- Nagyon úgy néz ki. – ültem le az egyik üres asztalhoz
az ebédlőnek kialakított teremben. Párpercig beszélgettem még vele majd
letettem a telefont, hogy egyek pár falatot.
- Ha csak összetúrod máskor ne vedd ki. Van, aki megegye
helyetted.
- Mindig ilyen lekezelő leszel velem? – néztem fel a
színészre.
- Adtál okot arra, hogy ne így legyen? – felelt kérdéssel
kérdésemre.
- Nem, de adok. Ma este szánj rám egy-két órát. - hagytam
kétségek között, kétértelmű mondatom után.
Woobin: Na most vagy nálam pattant el valami és
halucinálok, vagy ténylegesen megőrült és azt mondta szánjak rá pár órát?
Szívem szerint ezt a pár percet se szánnám rá, amit muszáj; nem, hogy még a
drága szabadidőm pocsékoljam. A lehetőség, hogy otthon kényelemben a tv-t
bámuljam vagy, hogy a hisztissel töltsek pár órát...hát azt hiszem az elsőnél
maradnék.
Jó alapjáraton nem vagyok ellenséges típus, de ebben a
srácban van valami, ami rohadtul dühít, de még nem jöttem rá, hogy az arrogáns
viselkedése, a nemtörődöm bunkó stílusa vagy a megjátszott nagyképűsége-e az
ami a legjobban idegesít... és láss csodát már megint a hisztisen agyalok.
-Áhh megőlülök. - sóhajtottam fel hajamba túrva és ezt a
pillanatot választotta Jongsuk, hogy vállon veregessen majd hanyagul átkaroljon
azzal a tenyérbemászó vigyorával. - Várj kitalálom...a kölyök?- húzza
féloldalas mosolyra száját, ami miatt most szívem szerint képen törölném.
- Kurvára nem vagy vicces. - forgatom szemeim majd
lerázom magamról karját. - Azt hiszi majd én még este bájcsevegek vele, de
ku.....- akad bennem a szó ahogy hirtelen beleütközök az
említettbe...Gratulálok Kim WooBin ennél jobb nem is lehetne.
Taehyun: - Gondoltam… Mr. Arrogáns még visszautasítani se
tud arrogancia és felsőbbrendűség nélkül. – csalódott voltam. Nem azért, mert
nemet mondott. Számítottam rá, de hogy ezt nem képes udvariasan
elintézni…valahogy bántott. Utáltam, ha nem kezeltek egyenlő félként és lenézően beszéltek velem.
- Vége. – hallottam a rendező hangját, ami visszahozott a
valóságba. A szövegkönyv olvasás végére teljesen megfeledkeztem arról hol is
vagyok, talán el is bóbiskoltam pár pillanatra, de szerencsére most nem okoztam
ezzel bajt, hiszen a karakterem az utolsó átvett jelenetben nem tűnik fel.
- Kapcsold ki, némítsd le vagy dobd ki. – kérdőn néztem
sztár színészünkre. – A telefonod. Borzalmas csengőhangod van.
- Neked meg borzalmas modorod. –álltam fel az asztaltól
és felvettem a telefont.
- Igen? –szóltam bele.
- Elmenjek érted? – kérdezte Mino. – A többiekkel
elmegyünk inni.
- Valahogy nincs kedvem hozzá. – próbáltam passzolni az
estét, holott tudtam, hogy Seungyoon szülinapját ünnepelnénk.
- Taehyun, ne kéresd magad.
- Az épület előtt várlak.
- Hát ez gyorsan ment. - hallottam még a rapper hangját,
majd letettem a telefont.
Woobin: Azt hiszem egyre jobban megy fel bennem a pumpa
és ha továbbra is ez fog menni passzolom ezt a filmet amiért menedzserem lehet
megölne, de talán még az is jobb ennél.
Amint a hisztis lerakja a telefonját gondolkodás nélkül
kapom el csuklóját és kezdem el magam után rángatni. A folyosón egy pillanatig
megtorpanok elgondolkodva, hogy mégis mi a fenét csinálok és, hogy tulajdonképp
most hova is menjek vele, de hamar végigfutok gondolataimon és elkezdtem végig
húzni a folyosón. Próbál ellenkezni, különböző 'kedves' jelzőkkel illet, de
mint aki észre sem veszi húzom tovább egészen míg el nem érkezünk a célhoz.
Kitárom az ajtót és belököm rajta a kissé megszeppent mégis halál ideges fiút.
- Elmondanád mégis mi a francot keresünk a férfi wc-ben?-
kezd el ordítani.
- Ha te inkább a nőibe mennél tessék. - mutatok az
ajtóra, hogy induljon majd azonnal folytatom. - Amúgy meg fogjuk egymás kezét
pisilés közben...- forgatom meg szemeim. - Idióta mégis mit csinálnánk?!
Beszélünk mert már nagyon unom ezt...
Taehyun: Oké azt hiszem ez a pasi nem százas. Értem én,
hogy sokaknak elsőre nem vagyok szimpatikus, de azért ez már túlzás. Konkrétan
meglát és felmegy benne a pumpa…
- Mégis miről? Úgy vettem észre te nem nagyon szeretnél
velem beszélni..sőt, ahogy elnézem dolgozni se sok kedved van egy
magamfajta…hogy is szoktad mondani. Áhh meg van. - játszottam el, hogy
gondolkozom valamin és hirtelen eszembe jut a válasz. – Hisztis kölyök…- vettem
egy mély lélegzetet és folytattam tovább. - Tisztázzunk valamit. – próbáltam
keménynek mutatkozni. – Nem vagyok se kölyök , se hisztis…és ha lehet ne tedd
tönkre az estémet. - löktem félre, hogy kitudjak menni a mosdóból.
Woobin: Mielőtt kiviharzott volna vettem egy mély levegőt
és elkaptam karjánál, hogy visszahúzzam.
- Hé hi...Taehyun. - javítottam ki magam. - Figyelj...-
kezdtem bele egész halkan sokkal nyugodtabban. - Ne haragudj. Ez az egész már
kezd nevetséges lenni... nem ölhetjük egymást, mert ez kurvára nincs jó
hatással se a teljesítményünkre se a környezetünkre...- nézek fel a mondandóm
végén és nézek a meglepődött fiú szemeibe. Aztán leesik mit mondtam....normális
vagyok én? Egyik percben felbosszant, megtudnám ölni, következőben meg
bocsánatot kérek? Azt hiszem skizofrén lettem... orvoshoz kéne menjek.
- Tudod mit? Inkább felejtsd el amit mondtam. - morranok
fel és választ nem várva sietek ki. Még hallom, ahogy utánam kiabálja nevem, de
mégse fordulok csak egyenesen kimegyek autómhoz. Beülve csak bámulok magam elé.
- Kim Woobin te tényleg egy idióta vagy. Menj orvoshoz vagy aludj
egyet....kezdesz megőrülni. - mondom a visszapillantóban szemezve önmagamnak
majd beindítom a kocsit és az első bár felé veszem az irányt...igen ide alkohol
és nő kell...
Taehyun: Hiába szóltam utána Mr. Arrogáns - aki egy
pillanatra kiesett a szerepéből- nem fordult vissza. Teljesen figyelmen kívül
hagyott és elviharzott. Pillanatnyi hezitálás után, hogy utána menjek-e vagy
sem, végül én is elindultam a parkolóba.
- Na megint alakítottál? – üdvözölt Mino, ahogy
beszálltam mellé az anyósülésre.
- Nem vagyok vicces kedvemben, inkább menjünk. –
utasítottam barátomat.
- Valami történt köztetek, igaz?
- Te meg miről beszélsz?!
- Láttam, ahogy kijön az épületből. Nem volt éppen jó
kedve. - nézett rám az egyik piros lámpánál. – Na, ki vele hiszti hercegnő.
- Ha még egyszer így hívsz esküszöm kiheréllek Song
Minho. – akadtam ki, de azért elmeséltem neki mi történt. Mino egyből
javasolta, hogy hívjam fel és inkább velünk igyon, mint egyedül; úgyis
kíváncsiak rá milyen élőben. Viszont nekem meg nem volt kedvem az este
történtek után egy levegőt szívni vele.
Woobin: Azt hiszem a feszültség levezetős ivászatból, jól
berugok este lesz... a pulton támaszkodva kérem ki már számolni sem tudom
hanyadik felesemet és érzem, hogy dühöm egyre jobban elszáll. Jongsukot is
próbáltam elérni hátha csatlakozik, de tudja fene hol van hisz nem reagál.
Páran már idejöttek aláírást kérni, hisz a fejemre húzott kapucni nem igazán
segít megbújni, de jelenleg ez sem érdekel. Még csak két nap telt el és már itt
vagyok.... mire befejezzük a filmet lehet alkoholista leszek.
Kezdem unni az egyedüllétet és baromira szédülök is, de
nem tudom mégis mit kéne kezdjek magammal.
Kikértem még három felest gyors megittam majd kissé
dülöngélve megindultam fogalmam sincs merre. Aztán hirtelen ködös elmémbe
villant egy ötlet, így előkapva mobilomat kezdtem böngészni a névjegyek közt.
Nem kellett sokat várnom, hogy tulajdonosa felvegye a telefont.
-Hja~ Hisztis! Hol vagy? Mindegy ne válaszolj nem
lényeges...- csuklottam fel. -Találkozzunk.
Taehyun: - Te nem iszol? – kérdezi pár kör után Mino.
- Nem, valakinek haza is kell vezetni. –nyúltam a
poharamért, amiben gyümölcslevelem melegedett már egy ideje.
- Jaj, ne csináld mááár~- próbálkozott rávenni, hogy
kapcsolódjak be az ünneplésbe. – Legalább egy pohárral. Egyszer van az évben
szülinapja az embernek.
- Egy pohár. – adta be a derekam.
- Héé. – ordította el magát a rapper, hogy az egész
brancs rá figyeljen. - Taehyun is beszáll egy körre. – egy mosolyt erőltetve
magamra erősítettem meg az állítást. Seungyoon mindenkinek töltött, miközben
Jinwoo kiosztotta a teli poharakat.
- Egészség!- koccintottunk az asztal felet mindannyian
egyszerre. Már éppen a számhoz emeltem a poharat, mikor telefonom őrült
rezgésbe kezdett a zsebemben.
- Először megiszod, utána beszélsz. – vette ki Mino a
kezemből a telefont. – Azt hiszem téged keresnek. – kuncogott egyet és
átnyújtotta a készüléket.
- Haló. – szóltam bele.
- Azt mondtam… – csuklott egyet majd folytatta tovább. –
találkozzunk.
- Hol vagy? – kérdeztem meg és mint aki szerelméért megy
csapot-papot otthagyva mentem ki az autóhoz, hogy segítsek egy részeg emberen.
Woobin: Egyre jobban forog körülöttem minden, de arra még
emlékszem, hogy a kölyökkel beszéltem. Leültem a háztömb alján lévő lépcsőre és
vártam, hogy kicsit kitisztuljon a világ.
Nem sokkal később egy autó állt meg előttem és
tulajdonosa kezdett el közelegni felém. Párat pislognom kellett és szemem is
megtöröltem, hogy tisztuljon a kép mire beazonosítottam az alakot.
-Jéé a hisztis. - kiáltottam fel rámutatva, de az ujjam
kabátjába ütközött...azt hiszem közelebb van mint gondoltam. - Te mit keresel
itt?- húztam fel szemöldököm...legalábbis próbáltam, de kívülről elég gázul
festhettem arckifejezését látva...
- Te mondtad, hogy találkozzunk te marha. - kezdett el
felhúzni karomnál fogva. - Nem hallgatom a részeg locsogásod. - kezdett el az
autó felé húzni.
Taehyun: Miután sikerült úgy beültetni az autóba, hogy
bent is maradjon én is beszálltam.
- Merre laksz? – gondoltam haza viszem, de Mr. Arrogáns
azalatt a tíz másodperc alatt még én megkerültem az autót, beájult. – Baromi
jó. – kapcsoltam ki az övemet és telefonja után kutattam. Mivel se a kabát
zsebében, se nadrágja első zsebeiben nem találtam, így felhagytam a kereséssel,
annak ellenére, hogy nagyon is jól tudtam, hogy farzsebében lapul a készülék.
Nekem meg nagyon nem főt a fogam ahhoz, hogy onnan elővarázsoljam azért, hogy
Jongsukot megkérdezzem hol lakik, inkább elindultam a dormba.
- Woobin…Woobin- kezdtem el finoman pofozni hátha
felébred, de olyan szerencsés napom van- értelmezze mindenki úgy, ahogy
szeretné-, hogy a színész meg se moccant.
Hosszú próbálkozások árán tudtam csak kiszedni az autóból, és valahogyan
a dormig is sikerült eljutnom vele. Habár nem tudom hogyan, hiszen nem egy
súlycsoport vagyunk és a lábánál fogva nem igazán húztam volna még én se.
Annyira kegyetlen nem vagyok, hogy padlót takarítsak vele, pedig megérdemelné.
Miután felértünk a dormig és sikeresen beszenvedtem
magunkat az ajtón pihentem pár pillanatot, majd fittyet hányva előbbi
gondolatomra behúztam a színész a tusolóba.
- Remélem ettől kijózanodsz. – nyitottam meg a hideg
vizet.
Woobin: - Oké, oké ébren vagyok. - kezdtem eltolni a
kezét amiben a zuhanyrózsa volt aminek eredményeképp a hisztis is csurom víz
lett.
-Wooobiiiiin. - kiabált rám. - Hát az ég áldjon meg mire
volt ez jó?- zárta el a vizet, majd törölköző után nyúlt én pedig ruhástól
mindenestől ott álltam a zuhany alatt vacogó fogakkal.
- Hideg van. - kezdtem dörzsölni karom.
- Legközelebb nem iszol annyit...egyáltalán minek iszol
te egyedül?- nézett rám értetlenül és bár már józanabb voltam egy fokkal, nem
igazán jöttek a szavak a számra.
- Felidegesítettél...- mutogatok rá bőszen meg-meginogva.
- Még, hogy én idegesítettelek fel? - kezd kiabálni. -
Woobin te vagy az, aki mindenért belém köt, ha kell, ha nem .- csendesedik el
és kissé mintha szomorúságot is látnék rajta... - Csak azért mert te
ekko......-kezdi el, de nem hagyom, hogy befejezze. Egy mozdulattal rántom
magamhoz pólójánál fogva és szájára tapadok. Az egész nem tart pár pillanatnál
tovább, mert az alkohol győz és hirtelen elsötétül minden.
