Már javában tart a no.mercy forgatása, az elmúlt hetekben remekül összehangolódtunk a srácokkal. Mikor szabadidőnk engedi Hyungwonnal kiruccanunk vásárolni, múltkor megesett az a szörnyű baleset is, hogy mi készítettük az ebédet. Még az volt a szerencse, hogy a srácok nagyon éhesek voltak így elfogyott de megegyeztünk, hogy legközelebb ezt inkább a többiekre hagyjuk. A hetek békésen, rengeteg gyakorlással és feladattal teltek. Aztán sorra kezdtek kiesni a srácok... Yoosu és Kwangji majd Minkyun is. Másnap az amúgy sem túl fényes hangulatot sikerült még jobban elrontani mikor beállított az új srác. Ő illedelmesen bemutatkozott de látszott, hogy nagyon megvan rémülve mivel tapintani lehetett a feszültséget a levegőben.
-Remek.-morgott Jooheon majd újra elhallgatott és az este további része szinte néma csendben telt és senki nem szólt az új fiúhoz.
Másnap a fiúkkal beszélgettünk I.M nem volt a szobában így Kihyun megkérdezte mit szólunk hozzá. A válasz egyöntetű volt miszerint igazságtalanság, hogy a ficsúr csak úgy idekerült a semmiből miután már három embert elveszítettünk. Kintről egy halk szipogást hallottunk és mikor mindenki elhallgatott I.M besétált az ajtón majd leült az ágyára és próbált úgy tenni mint aki semmit sem hallott de tudtam jól, hogy minden szavunkat tisztán hallotta. A srácok sorra hagyták el a szobát... majd példájukat követve végül még egyszer ránézve egyedül hagytam a szobában.
-Srácok nincs itthon semmi kaja.-kiabált a konyhából Jooheon.
-Valaki menjen el a boltba.-nyavajgott Kihyun.
Erre mindenki csendben maradt hátha valaki magára vállalja a feladatod majd pár perc hallgatás után Shownu előrukkolt az ötlettel, hogy húzzunk ki két nevet és azok mennek bevásárolni. Levette sapkáját felírta cetlikre mindenki nevét majd kihúzott kettőt.
-WonHo és I.M.-olvasta fel hangosan a két nevet. Kifejezetten nem tetszett az ötlet így pedig, hogy a ficsúrral kell mennem még inkább nem de muszáj így egy sóhajjal elindultam az ajtóhoz felvenni cipőm, megvártam míg a I.M is így tesz és elindultunk. Az egész út néma csendben telt és néha mikor a srácra pillantottam láttam, hogy nagyon feszeng. Út közbe egy fagyizó mellett is elsétáltunk és láttam rajta h vágyakozva néz a hely felé.
-Akarsz?-böktem egyszer csak oda a semmiből.
-Hmmm?-kapta rám értetlenül a tekintetét.
-Fagyit... Akarsz bemenni oda?-kérdeztem
-Lehet?-ragyogtak fel szemei.
-Persze.-ezzel el is indultunk. Bementünk ő válogatott mit szeretne enni míg én telefonom nyomkodtam.
-Te kérsz?-nézett rám miután kért.
-Nem.-néztem rá egy pillanatra majd újból telefonomra koncentráltam.
Az út további része szintén csöndben telt és vásárlás közben is a szükséges minimumra csökkentettük a beszélgetést.
Felérve a lakásba leraktuk az asztalra a cuccokat és neki álltunk kipakolni a többiekkel együtt majd főztünk. Mindenki kint volt a konyhában egyedül I.M tűnt el miután csörgött a telefonja.
Nemsokkal később már az asztal körül ült mindenki egy személy hiányzott csak... felálltam az asztaltól és a szoba felé vettem az irányt, hogy szóljak neki kész az ebéd. Megálltam az ajtóban és láttam, hogy fel alá sétál a szobában telefonál és törölgeti lehulló könnyeit.
-Igen, te is hiányzol anyu.-mondta a telefonba két szipogás között majd megfordult és mikor észrevett kicsit kihúzta magát és jobban összeszedve hangját szólalt meg.
-Ne haragudj anyu de most mennem kell majd beszélünk.-rövid hallgatás.-Igen én is szeretlek.Szia.-ezzel letette a telefont.
-Öhm...-kezdtem bele.-Nem akartalak megzavarni csak gondoltam szólok kész a kaja.-mondtam majd választ nem várva mentem vissza a többiekhez.
A csapat ebéd után táncórára ment így este hulla fáradtan esett be mindenki az ajtón és kész tömegnyomor alakult ki a fürdő elfoglalásáért. Mivel nem éreztem magam még annyira kimerültnek gondoltam összedobok egy gyors vacsit a srácoknak amíg sorra nem kerülök... A szendvics készítés azért még megy. Mindenki hálásan néz végig rajtam és az asztalon ami tele van szendvicsekkel majd már tele hassal zuhan mindenki saját ágyába. Másnap reggelre behívtak minket a próbaterembe ahol pár perc várakozás után közölték, hogy holnaptól kapunk három teljes szabadnapot és hazamehetünk családjainkhoz, de előtte ma keményen kell dolgoznunk. Mindenki ujjongott és azonnal neki is álltunk gyakorolni, hogy minél előbb végezhessünk és mehessünk pakolni.
Egész nap fárasztó ének és táncpróbáink voltak de este mégis lelkesedéssel értünk haza, hogy holnap hazamehetünk. Vacsi után lefeküdtünk, hogy korán kelhessünk és bepakoljuk táskáinkat.
Reggel mindenki lelkesen pakolta bőröndjét egyedül I.M-et leszámítva aki szomorúan ült az ágyán... Már alig egy-két srác van a dormban ők is mind indulásra kész.
-Te miért nem pakolsz?-kérdeztem rá kissé közömbösen mikor láttam, hogy a fiú még mindig nem úgy fest mint aki utazni készül.
-A családom most nagyon messze van így nem tudok hazamenni hozzájuk.-mondta lehajtott fejjel.
-Sajnálom.-böktem oda majd felvettem dzsekimet és elindultam kifelé.
Már a buszt vártam ami kivisz a vonathoz mikor eszembe jutott I.M szomorú tekintete majd olyat tettem amivel még magamat is megleptem. Visszafordultam és megálltam a szoba ajtajában. Ő még mindig az ágyon ült a már teljesen üres lakásban. Hirtelen meglepetten kapta felém tekintetét.
-Valamit itt hagytál?-kérdezte kerek szemekkel.
-Úgy is mondhatjuk...-mosolyodtam el egy kicsit.-Igazából csak azért jöttem vissza, hogy megkérdezzem akarsz e velem jönni? Anyuék biztos nem bánnák...
-Én?-hüledezett.-Tényleg magaddal vinnél?
-Hát ha itt akarsz maradni három napig egyedül a teljesen üres lakásban én nem tartalak vissza.-mondtam majd elindultam kifelé.
-Várj.-kiáltott utánam.-Ha lehet....ha tényleg lehet én szívesen veled mennék.-mondta lesütött szemmel.
-Akkor pakolj és induljunk.
A vonaton ülve is végig csöndben voltunk így csak fogtam zenelejátszóm és fülembe dugtam. Nagyjából negyed óra telt el mikor egyik felét kihúztam fülemből és felé nyújtottam.
-Köszi.-mondta majd fülébe dugta, hogy ő is hallhassa. Mikor már tíz percnyire voltunk szülőfalumtól kihúztam fülesem és ezt látva ő is így tett.
-Nemsokára leszállunk.-mosolyogtam rá.
-Rendben.-viszonozta.
Levettem csomagjainkat a tartóról és övét felé nyújtottam. Mikor leszálltunk kellemes nyugalom szállt rám. A házunk felé sétálva I.M csodálva nézte a házakat és azt, hogy milyen békés itt minden. Majd megálltunk a kapuban és csöngettünk. Anya mosolyogva jött ki beengedni minket de mielőtt bementünk volna agyon ölelgetett és I.M illedelmesen bemutatkozott. Majd ugyan ez megtörtént bent apával és nővéremmel is. Felmentünk szobámba lepakolni és mire kész lettünk már anya kiabált is, hogy menjünk enni. Nagyon hiányzott anyukám főztje így szinte kétszer annyit magamba tömtem mint ami elfért így négykézláb másztam fel a lépcsőn a szobámig.
-Látom szeretsz enni.-vigyorgott rám I.M mikor ledőltem az ágyba.
-Anyu főztjéből? Naná! De most úgy érzem magam mint egy terhes kismama.-nevettem fel és elkezdtem hasam simogatni.-Később akarod, hogy körbe vezesselek?-néztem fel rá.
-Az jó lenne.-mosolygott de még mindig az ajtóban állt.
-Gyere már ne feszengj.-hívtam ezzel le ült mellém az ágyra.
-Addig nézzünk valami filmet? Nem bírok egyenlőre felkelni.-nevettem tovább.
-Nekem jó lesz.-engedett el mostmár egy bátrabb mosolyt és be kell látni elég helyes ez a gyerek ha jobban megnézi az ember.
Beindítottam laptopomon valami vígjátékot amit szinte végig nevettünk közben a hasam is elviselhető állapotba került így kényelmesebb ruhára váltottunk majd elindultunk, hogy megmutassam neki szülőhelyem. Nagyjából mindenen végig vezettem és most először tényleg beszélgettünk. Igazából egészen megkedveltem és sok mindent megtudtam róla. Mielőtt haza indultunk volna megálltunk egy játszótéren, hogy ha már itt vagyunk miért ne. Vettem két narancs levet a mellette lévő kisboltban, egyiket a kezébe nyomtam úgy foglaltuk el a hintát.
-Köszönöm.-mondta hirtelen.
-Micsodát?-néztem rá kíváncsian.
-Hogy eljöhettem veled. El sem tudom képzelni mit csináltam volna három napig teljesen egyedül.-hajtotta le fejét.
-Ugyan már. Remélem jól érzed magad.-mosolyogtam és kicsit közelebb húzva magam hozzá összekócoltam haját.
Már javában sötétedett mikor haza vettük az irányt. Hazaérve elmentünk zuhanyozni és aludni. Mivel csak egy kis szobám van egy ágyban aludtunk mivel az simán alkalmas két személynek is. Reggel viszont mikor kinyitottam szemem döbbenetemben leestem az ágyról -ugyanis teljesen összegabalyodva aludtunk- ezzel őt is felébresztve. Felnéztem az ágyra és és egy kómásan pislogó kócos I.M-el találtam szembe magam aki halál aranyos látványt nyújtott.
-Mi történt?-kérdezte rekedtes hangon.
-Öhhmm semmi csak leestem az ágyról.-vakargattam kínosan tarkómat mire ő csak felkacagott. Anya ezt a pillanatot választva kopogott majd egy halk szabad után benyitott.
-Fiúk kész a reggeli gyertek enni. Kisfiam miért ülsz a földön?-de választ már nem is várva ment le, vissza a konyhába. Kicsit összeszedve magunkat kevésbé kómásan mentünk le megreggelizni.
-És fiúk mi mára a terv?-kérdezte apa.
-Megmutatom Changkyunnak a tavat és a parkot. Már ha van kedve hozzá.-néztem a fiúra.
-Persze menjünk.-mosolygott rám biztatóan.
Már a tóparton sétálva hüledezett, hogy ilyen szép helyet még sohasem látott. Sajnáltam, hogy már holnap vissza kell menni mert tudom, hogy most jó ideig megint nem jöhetek majd haza ami eléggé elszomorított.
-Valami baj van?-fogta meg vállamat úgy nézett rám.
-Nincsen... csak eszembe jutott, hogy most jó darabig megint nem jöhetek haza.-válaszoltam mire hirtelen közelebb lépett és megölelt. Nagyon meglepődtem de furcsamód jól esett így viszonoztam ölelését. Fura dolgokat vált ki belőlem ez a fiú... egyik pillanatba idegesít és a hátam közepére se kívánom a következőben meg már az egyik legaranyosabb dolognak látom ami csak lehet. És amúgy is... volt már barátnőm szóval a lányokat szeretem... Ezen gondolkoztam és közben elengedtem majd tovább indultam. Megint az egész napot végig nevettük és beszélgettük de rengetegszer eszembe jutott ez az egész, én tényleg nem tudtam eldönteni mivan velem.
Otthon a szobámban épp pólóját vette le, hogy kényelmesebbre váltson én meg azon kaptam magam, hogy bármennyire próbálom nem tudom levenni róla a szemem.Nem tartott tovább egy percnél mégis olyan kétségek születtek bennem mint talán még soha. Megfordult én felálltam és odasétáltam hozzá. Pár pillanatig csak néztem arcát amire döbbenet ült majd leküzdve a maradék távolságot ajkaira tapadtam. Az egész csak egy pillanatig tartott majd észbe kaptam és egy 'bocsi' után kirohantam a szobából sőt még a házból is. Leültem a ház előtti lépcsőre pár perc múlva pedig nyílt mögöttem az ajtó. Elszégyelltem magam... igazán szégyelltem ami odabent történt nem is tudom mi ütött belém. Csak úgy megcsókolni a csapattársamat.... egy másik fiút és nem értem, hogy ezek után mégis miért dübörög ilyen hangosan a szívem most pedig, hogy utánam jött és leült mellém szinte mindjárt ki is ugrik a helyéről.
-Sajnálom.-mondtam majd álltam volna fel mellőle de elkapta csuklómat.
-Várj már...mi történt? Miért csókoltál meg?-kérdezte lágy, kedves hangon.
-Én sem tudom. Összezavarodtam, meg kellett tudnom valamit.
-És sikerült rájönnöd?-engedett meg egy féloldalas mosolyt.
-Nem igazán. Sőt még jobban összezavarodtam.-nevettem fel kínomban.
Ahogy ezt kimondtam közelebb lépett és ez alkalommal ő zárta be a köztünk lévő távolságot. Átölelt és úgy csókolt meg először lágyan majd mikor érezte, hogy nem ellenkezek mélyítette azt.
Pár percig álltunk így egymást csókolva mikor zihálva elváltunk egymástól.
-És mostmár rájöttél arra a valamire?-kérdezte kaján mosollyal az arcán.
-Azt hiszem kezdem kapisgálni.-tapadtam újra szájára. Mikor már nem bírta kézen ragadott és elkezdett szobám felé húzni majd berúgta mögöttünk az ajtót úgy tapadt ismét rám. Eldöntött az ágyon ő pedig fölém tornyosulva térképezte fel belülről számat. Majd áttért nyakam kényeztetésére és egészen kulcscsontomig haladt aztán megszabadítva pólómtól folytatta egészen csípőcsontomig. Néha bele-bele nyögtem egykét apróbb pusziba és éreztem, hogy nadrágom egyre jobban feszít odalent. Mintha hallotta volna gondolataim húzta le sliccemet és lassan megszabadított a zavaró ruhadarabtól. Bokszeren keresztül kezdte el ingerelni már amúgy is kemény tagomat majd lassan az utolsó darabtól is megszabadított. Kezébe vette hímtagomat és lassan óvatosan szájába fogadta. Nagyon meglepődtem hisz még csak nem is gondoltam, hogy meleg nem, hogy velem csináljon hasonlókat de tényleg megkívántam. Lehet megfogom bánni amit most csinálunk, de azt hiszem tényleg megkedveltem ezt a fiút a kelleténél sokkal jobban. Teljesen átadtam magam az élvezetnek. Egyre többször és hangosabban nyögtem fel és mikor már éreztem a végét hirtelen eltoltam fejét, hogy már csak kézzel fejezhesse be.
Lihegve kapkodtam levegő után mikor arra gondoltam, hogy én is örömet szeretnék okozni neki így most én fordítottam hátára és jártam be testén hasonló utat mint ő az előbb az enyémen. Egyre kevesebb ruha volt rajta majd mikor már a bokszert is levettem róla és szembenéztem férfiasságával megijedtem. Úgy éreztem nem vagyok még készen erre, és szégyenemre de szerencsémre ezt ő is észrevette így felhúzott magához és csak ágy lágy csókot adott.
-Nem kell megtenned. Rengeteg időnk van még.-suttogta és hajamba puszilt.
-Ne haragudj pedig én tényleg...
-Shhh.-szakított félbe.-Nincsen semmi baj. Viszont valamit azt hiszem meg kéne beszélnünk..-nézett félve rám.
-Hogy most mivan igaz?-kérdeztem.
-Hát jó lenne tudni.-mosolyodott el.
-Szerinted?-kérdeztem rá.
-Próbáljuk meg... mit gondolsz?-mosolygott szívdöglesztően.
-Azt..... hogy ezt, hogy fogjuk elmondani a többieknek?-kacagtam fel vele együtt. Majd egy újabb csókcsatába kezdtünk...
